Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1974. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/28. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1975)

Őskor

- 21 egy része az urnasiros kultura legutolsó szakaszára keltezhető. Ebből következően lelőhelyünket már a KA/B végén megszállották. A telephez tartozó temető legkorábbi tumulusai és a legelső települési korszak leletanyaga egybehangzóan azt mutatja, hogy a HA/B periódus végétől folyamatosan élt tovább a lakosság a Hst-kor végéig. Kultúrájában már a HA/B periódus végétől megtalálhatók a Hst-kultura jellegzetességei, pl. a tumulusos temetkezés, a halottaknak a sirban történő elhamvasztása és az otthonokban, valamint a temetkezéseknél gyakorolt vallási szertartások sajátosságai. A telep belsejében kiemelendő a kb. 8 x 8 m nagyságú és 130 cm mélyen földbe ásott ház jelentősége. Ezt - bár ez évben még nem tártuk fel teljesen, leletei jól keltezik az ie. V. sz.-ra. Valószinüleg ez a kor jelenti a sopronvárhelyi Hst-település végét. Keltezésünket a cserepek mellett elsősorban a házban talált kutya alakú bronz fibula támasztja alá. A tumulus mezőben idén a 98/1974 sz. sirhalmot tártuk fel; benne poncolásos diszitésü, szélein átlyukasztott bronz korongot, bronz tüt és 13 edénymellékletet találtunk. A sirt kissé bevágták az alapkőzetbe és hatalmas kövekkel szegélyezték. A leletek valószinüleg a HA/C periódus végéről származnak. /RI/ Patek Erzsébet Szakály-Réti föl

d /Tolna m./. L. 82.sz. 41. Szarvas-Egyházföl

d /Békés m./ /XXXI/. A lelőhely a Békés megyei topográfia 2. kötetében a Szarvas 23. számon szerepel. Fekvése alapján valószinü, hogy azonos azzal a régóta ismert lelőhellyel, amely SzarvasÉrpart néven szerepel az irodalomban. Mivel a lelőhely