Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1973. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/27. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1974)

Rómaikor

- 50 rosrész kiépítése miatt került sor. A leletmentés tájékozódó jellegű volt, a következő évben meginduló ásatások előtt. A leletmentés során kitűnt, hogy a várostól K-re fekvő területen a korábban feltételezettnél jelentősebb hamvasztásos temető is húzódott, amelynek sirjait a K-Ny-i és Ny-K-i tájolású, legnagyobb részt melléklet nélküli földsirok részben szétrombolták. Kis területen 17 csontvázas és 4 hamvasztásos sir került elő. A csontvázas sirok IV. sz.-végiek vagy talán még későbbiek. A leletmentés területén előkerült a városból K felé kivezető országút is. A későrómai temető feltehetőleg ennek az útnak a két oldalán feküdt. /Ta/ Medgyes Magdolna-Tóth Endre 81. Tác /Fejér m., székesfehérvári j./ /XXXVI/. A rendszeres feltárás 16. évében a kutatások a település központjában két helyen folytak. Az 1972.évi feltárások folytatásaként a két ókeresztény bazilika közötti területen - a cardo maximus és a tőle Ny-ra elhelyezkedő épület területén - végeztünk kutatásokat. A II.sz.-ban kőalapozással és vályog felmenő falakkal készült nagy épület Ny-i zárófala mentén további helyiségek kerültek elő szabályosan - 2-2 helyiság, közöttük folyosó. Megállapítást nyert, hogy a 34 m széles épület a K-i oldalon /a cardo maximustól K-re, a templum provinciáéig terjedő területen/ két sorból állt, a D-i /decumanus maximusra tekintő oldalon/ és a Ny-i zárófal mellett l-l sor helyisége volt /2-2 helyiség után folyosóval/, mig az épület belsejét nagy, téglalap alakú tér alkotta. Az épületet É felé 45 m hosszúságban tártuk fel anélkül, hogy ÉNy-i sarkát megtaláltuk volna. A feltárás lehetővé tette, hogy a basilica minortól É-ra előkerült falak egy részét ezzel az épülettel hozzuk kapcsolatba. Az épület teljes feltárásáig rendeltetése nem határozható meg, a praetoriumokra jellemző alaprajz, nagy terjedelme és központi fekvése - a decumanus és az area sacra mellett - mindenképpen középületre enged következtetni,melyet nagyméretű felirattöredéke is megerősíthet. Az épületet a III.sz.-ban változatlan alapokon megujitották, a vályogfalakat ekkor a külső oldalakon kőfalakra változtatták át. A III.sz. közepén teljesen elpusztult