Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1972. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/26. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)

Rómaikor

már korábban megtaláltunk. A decumanue maximus É-i oldalán két nagyobb pilléralapot tártunk fel, ezek azonban nem kapcsolódtak az épülethez. Az area sacra DNy-i sarkán korábban feltárt lakóépület előtt húzódó, magasan alapozott, gyenge fal a carco maximustól Ny-ra is folytatódott: feltehető, hogy a lakóépülethez tartozó kerités lehetett. Az area sacra mellett emiitett lakóház, amely a II-HI .sz

.-ban állt fenn,

a IV.sz.-ban kialakitott cardo maximus alatt Ny felé folytatódott, és a cardotól Nyra, az ókeresztény bazilikáig terjedő épületrészekhez kapcsolódott. Az itt feltárt épület helyiségeinek beosztása hasonló volt a cardotól K-re feltárt épületrészhez. Az épület eredetileg a II. sz. első felében kő alapozással és vályog felmenő falakkal készült. A marcomann háborúkat követő újjáépítés során az elpusztult /lebontott?/ vályogfalak helyén más falazási technikával készült kőfalakat emeltek. Az "'átépítés során az épület DNy-i részében kis átriumot alakítottak ki. A II-III. sz.-i épület 260-ban elpusztult. Helyén a IV.sz.-ban ujabb épület emelkedett, amelyből azonban csak fütőcsatornái maradtak meg, falait a középkor folyamán kiszedték. A IV.sz.-i épület homlokzata lényegesen É-abbra húzódott, mint az előző épületé. A felszabadult területen a bazilikához tartozó késői A*I-VII.sz.-i/ sírokat találtunk. Kisebb ásatás folyt az area sacra ÉK-i részében is, ahol a központi oltártól K-re épületmaradványok kerültek elő. A részben megmaradt ftitőcsatornák egyikében egy jó kvalitású bronz Venus szobrot találtunk, mintegy 20 m távolságra attól a helytől, ahol a többi bronz-szobor Aenus, Luna, keleti istenség/ előkerült. A feltárás alatt lévő épület felső rétegében IV.3z.-i érmekből álló kis leletet találtunk. A teljesen elkopott Valentinianus érmek feltehetően hosszú használat után, az V, sz.-ban 51