Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1972. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/26. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)

Magyar közép- és újabbkor

ki. Ez az elrendezés ritkán fordul elő románkori építészetünkben és itt is csak lefaragott nyomait és alapfalait sikerült feltárnunk. A szentélyben nyitott árokban korábbi szentély nyomát nem találtuk, s ez is megerősítette a falkutatás azon eredményeit, miszerint a mai templom egységesen a XIII.sz.végén épült. A XVIII.sz

.-ban kapta a barokk boltozatot és a nagyméretű ablakok is akkor készültek.

/OL!F/ Valter Ilona 193. Székesfehérvár. Középkori romker

t /Fejér m./ /XXXVI/. Helyreállítási és bemutatási munkákkal párhuzamosan végzett kisebb régészeti kutatás eredménye a középkori királyi bazilika területén: 1/ A nagy félkörives szentélyfal külső sikján, az É-i oldalon négy téglalap keresztmetszetű, honokkőből faragott kiskváderes falpillért találtunk, amelynek alapján rekonstruálhattuk, hogy eredetileg összesen 17 külső falpillér volt a főszentélynél. 2/ Az un. Szt.István kultuszhely /kripta és oltár/ esetében pontosabb relativ építési kronológia mellett a kripta külső pontos méreteit is megállapíthattuk. 3/ A főszentély és az ÉK-i épületegység közötti köz kitöltése a XV. sz. végi építkezésnél történhetett azért, hogy a Mátyás-kori bővítés során a régi bazilikát és az uj épületegységet összeépíthessék. Ekkor maradhattak meg az emiitett falpillérek, valamint az ÉK-i épületegység /torony?/ D-i külső falrészeként, kiugró párkányon nyugvó, három sorban kiszabadított kváderes falszakasz. 4/ Mivel az ÉK-i épületegységet /zorony?/ a középkori járÓ3zintig é3 uj falszálescéggel a X7.sz.-i várfal-elbontásból származó nagyméretű kövekből ujrafa112