Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1971. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/25. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Rómaikor

- 41 83. Tác /Fejér m., székesfehérvári j// /XXX7I/. A 14.éve folyó ásatás a római település központjának feltárását folytatta. Az area sacra tengelyében már a korábbi évek ásatásai egy hosszú támfal mögött elhelyezkedő nagyobb épület maradványaira találtak. A korábbi feltevéssel ellentétben az épületben nem sikerült a császárkultusz templomát megállapitani, az épület azonban mind elhelyezése, mind épitési sajátosságai alapján kétségtelenül a szentélykerülethez tartozott és azzal együtt a II.sz. első negyedében épült fel. A 40 x 20 m nagyságú épületet D-i oldalon támfal zárja le,a támfalon belül a járószint 50 cm-rel magasabb, mint előtte, a főoltárt körülvevő területen. Az épület közepét a D-i és É-i fal között egyetlen nagy csarnok foglalja el, amelynek eredetileg gyenge minőségű terrazzópadlója volt. A központi csarnok két oldalán 3-3 keskeny, Ny-K-i irányú helyiség nyilott. A K-i oldalon levőket gyenge, a Ny-i oldaliakat igen jó minőségű terrzzópadló fedte. A K-i oldalon lévő termek, valamint a középső csarnok padlóját mindenütt égésnyomok boritották. A Ny-i helyiségek padlója 40 cm-rel magasabban fekszik. Valószinünek látszik, hogy az épületnek ezt a szárnyát a 260.évi nagypusztulás után helyreállították és ekkor kerülhetett sor a terrazzópadló javitására is. A padló javitása elsősorban azokon a helyeken történt, ahol a II.sz.-i terrazzó az alatta húzódó vallum miatt megsüllyedt. Az épületszárny újjáépítésével hozhatók összefüggésbe a legio IX adiutrix nagy mennyiségben előkerült késői téglabélyegei. A Ny-i szárnyon lévő É-i helyiséget Ny-i oldalán apszis zárta le és padló alatti füté3e volt, jó állapotban fennmaradt fütőcsatornákkal és a felmenő falat boritó tubival. A leletanyag - Constantinustói Valentinianusig terjedő érmek, hagymafejes fibulák, bronztárgyak - elsősorban az épület IV.az.-i korszakából valók. Az épület alatt csak az I/U.sz.fordulóján megszűnt katonai tábor maradványait állapithattuk meg. A vallumot két helyen, az épülettől Ny-ra és K-re átvágtuk. Az egy izben megújított sánc felső szintje közvetlenül az épület alatt húzódott. Az árkot egyszerre tömték be,valőszinüleg közvetlenül a reprezentatív jellegű épület alapozása elótt: az árok