Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1969. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/23. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1970)

Rómaikor

- 34 ban a 400 körüli években állhatott fenn. Ezzel az agyag-kö-fa szerkezetű épület V.sz.-i keltezése bizonyosnak vehető.Probléma még a lakóépület pusztulásának abszolút kronológiai meghatározása. A hozzá tartozó külső rétegek és a belsejében észlelt fütőszerkezet-átalakitások alapján feltételezhető, hogy a ház legalább fél évszázadon keresztül fennállt. Külső kemencés-osatornás-tubusos futószerkezete egyébként még szorosan a római hagyományokhoz kapcsolódik. Kétségtelen viszont, hogy az épület pusztulasa nagyjából egybeesik a római városfal első nagymérvű rombadölésével; az ezzel kapcsolatos törmelékréteget a szomszédos torony környékén mindenütt egyértelműen meghatározhattuk. A rétegek lebontása közben sikerült tisztázni azt is, hogy a \érosfal és a lakóépület pusztulását közvetlenül követő időszakban egy ujabb jelentős települési periódussal kell számolni, anelynek leletanyaga még szorosan a megelőző kulturához kapcsolódik. A felsorolt települési rétegek lelet együtteseinek legjellemzőbb összetevője a besimitott kerámia, amely pregnánsabban először az agyag-fa szerkezetű épitmény nivóján jelenik meg, és ettől kezdve minden rétegben előfordul,beleértve az emiitett legkésőbbi periódust is. A különböző rétegekből származó leletanyag részletes feldolgozása valószínűleg lehetővé fogja tenni, hogy a besimitott kerámia változatainak relatív kronológiai összefüggéseit meghatározzuk. Viszonylag kevesebb eredménnyel járt a koraközépkorú rétegek vizsgálata, amire főként az ásatási terület DNy-i részén került sor. Itt - az 1968-ban megtalált 2,5-3 m magas falakkal határolt római helyiségen belül - a koraközépkori rétegek lebontása közben egy kőből épült, eléggé nagyméretű,ovális kemence maradványait találtuk meg, amelyet az ásatás megkezdésekor, 1967-ben, sajnos, már megbolygattunk anélkül, hogy jelentőségére felfigyeltünk volna. így egyelőre sem a hozzátartozó külső szintet nem sikerült rekonstruálni, sem pedig a kemencét fedő réteg jellegét nem tudtuk meghatározni. A kemence alsó, megmaradt része alig fekszik alacsonyabban, mint a fennmaradt római falkoronák, igy az is tisztázatlan, hogy a földből kiemelkedő