Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1962. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek 15. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)

HONFOGLALÁSKOR

- 55 és hogy az utóbbi körül temető is létesült. A rövid ideig tartó ásatás folyamán nem volt módunkban a kőbazilikát megelőző templom pontos térbeli lehatárolása, erre csak az 1962 évi ásatás folyamán került sor. Az 1962 évi ásatások némileg módositották idevonatkozó megfigyeléseinket és ugyanakkor a kűba zilikának eddig általánosan elfogadott datálását is. A kőbazilikát megelőző lemlom valóban háromhajós, viszont K-en nem egyunesen, hanem enyhe félkörivben záródik. Ny-i lezáródása nem mutatkozott egészen tisztán, mivel a területet itt későbbi beásások erősen megbolygatták, de igen valószinü, hogy itt egy toronyszerű homlokzatkiképzéssel kell számolnunk. Fény derült arra is, hogy ez a nagyméretű templom (minden oldalról túlnyúlik a kőbazilikán), mely kő- és faszerkezetű, nem az első egyházi jellegű épület a lelőhelyen. Egy kisebb méretű fatemplom előzte meg, melyre néhány cölöplyuk mellett azok a sirok is utalnak, melyek szorosan egymás mellé és egymásra zsúfolódva kerültek elő, egy centrális sirmentes helyet - az első fatemplom helye - véve körül. A kőbazilika korát megelőző temetkezések két fő periódus között oszlanak meg, egy részük az első kisebb méretű fatemplom korával egyezik meg, más részük a második templomhoz tartozik. Mindkét periódusra jellemző a fakoporsós temetkezés és a mellékletszegénység. A második templom fennállásának idejében főleg a templom Ny-i oldalánál temetkeztek, az itteni sirokban előforduló fürtöstipusu fülbevalók alapján a IX. sz, második felében, a század utolsó harmadában. A második templom és egyúttal a terület harmadik templomának, vagyis a kőbazilikának datálását egyik, közvetlenül a kőbazilika K-i falához csatlakozó szelvényünk rétegeinek egymáshoz való viszonya segiti elő. Mig az ásatási terület más részein a szüzföldet jelentő sárga homokréteg feletti sötétbarna agyagos rétegben, melyben a második templom cölöplyukai is jelentkeztek, csak római és őskori cserepek kerültek elő, addig a fentebbi szelvény ezen rétege erős é^ési nyomokat, sőt égett gerendadarabokat tartalmazott: az épület pusztulása a gerendamaradványok között talált cserepekkel datálható a VIII. sz. végére, IX. sz. elejére. A szelvényben talált sirt az égett ma-