PARÁDI NÁNDOR: TECHNIKAI VIZSGÁLATOK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÉS ÁRPÁD-KORI EDÉNYEKEN . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

III. Szláv-magyar és Árpád-kori edények részletes vizsgálata

52/63./ 37. kép, 38. kép. Az edény végső formázása korongolással történt. A korong forgatása közben a kéz simításától kapta meg az edény a végleges alakját. A XIII. századi edényeken a tagolt perem általánossá válik. Példa erre a Vármúzeum /53/3 III. tábla lo./ kancsó nyakés peremtöredéke vízszintes bordázással. Feltehető, hogy a vízszintes tagolású esztergályozott edények pereméről vették át. Ugyanis a Disz tér lo. számú ház pincéjének a kdtjából előkerült XIII. századi esztergályozott fakupa vízszintesen bordázott peremkiképzése hasonló a kancsó peremkiképzéséhez. Ez talán egy újabb adatot ad a fa-és edényművesség kapcsolatára , amely a későbbi időkben is, a török hódoltság alatt elpusztult falvak feltárásakor előkerült diBzesebb kályhaszemek esetében is kimutatható.

7

5/ A XIII. századi edényeken a leggyakoribb diszités az e dény falába karcolt spirális. Ezt a diszitást találjuk a fazekakon, bögréken és palackokon egyaránt. A bemélyitést különböző vastagságú és formájúra kihegyezett végű fa, vagy c3ontszer számmal készítették. A diszités bekarcolásakor a szerszámot az edény falára különböző szögben tartották. Minthogy ez a szög az egyes edényeken mindig azonos, arra következtethetünk, hogy a