KALICZ NÁNDOR: TISZAZUG ŐSKORI TELEPÜLÉSEI . Szakdolgozat 1954 / Régészeti Füzetek 8. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)
III. Tiszazug területének földrajzi és települési viszonyai, kapcsolatok
- 94 jelenségek csak nagyobb összefüggésben vizsgálva adnának más 1 területre is általános!thatd hü képet. Tiszazug területe a szárazföldi közlekedést tekintve igen zárt terület. A vizi közlekedés szempontjából azonban en- " nek az ellenkezőjét mondhatjuk. A Tisza és Kőrös torkolata a hatalmas ártérrel, szövevépyes vízhálózattal, kiváló vlzlutat nyújtott és fontos csomópontot jelentett. Igy Tiszazug az őskorban nem volt elszigetelve, ellenkezőleg területére több eltérő kulturáju vidék eljuttatta emlékanyagát, amire főleg a bronzkorból számos adatunk van. A Kőrös kultura tisztán jelentkezik, minden idegen anyag belekeveredése nélkül. A vonaldíszes kerámiánál ennek ellenkezője áll fenn. Ennél ugyanis a zöm a tiszántúli jélegzetes diszü /Szarvas-érparti/ kerámiából áll. Az anyag más része a Tiszántúl északabbl részén otthonos szilmegi tipusu kerámiát képviseli. /226/ Harmadik összetevő a Dunántúl otthonos zselizi tipusu kerámia. Egyúttal ekkor jelenik meg először Tiszazugban a dunántuli területek anyaga. A tiszai kultura, melynek fő elterjedési területe Tiszazugon kivül esik, telepeivel nem hatol be Tiszazug területére, csupán emlékanyagának szórványos darabjai jutnak el a vonaldíszes kerámia lelőhelyeire. A rézkort ismét egységes színezetű anyag képviseli Ti szazugban. A tiszapolgári, bodrogkereszturi és péceli kultura emlékanyaga ugyanolyan, mint más területeken. Ellenben meglepő, hogy az aeneolithikumba tartozé különleges kisrétparti kerámia igen szük területre korlátozódik és Tiszazug-Kunszentmárton legszűkebb körzetén kivül alig találjuk meg máshol. A bronzkorban igen tarka kép tárul elénk. Az eddig előkerült leletek is mutatják, hogy Tiszazug bronzkori telepei igen élénk érintkezést folytattak a környező területekkel az egész bronzkor folyamán. A nagyrév! kultura idején is megvan a dunán/226/ Kutzián Ida szóbeli közlése 195o.évi publikálatlan ásatása alapján.
