ZALOTAY ELEMÉR: KELEBIAI BRONZKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek 6. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)
A leletanyag
- 77 Mai ismereteink a a mediterráni analógiák alapján nem gondolhatunk egyébre, mint tároló edényekre, melyeket egy meghatározott helyen a földbeágyazva helyeztek el s bennük a legkülönfélébb élelmi szereket raktározták. Amennyiben ez fedi a valóságot, úgy gazdasági életükre vonatkozólag jutottunk újabb támponthoz, amelyből messzemenő következtetéseket vonhatunk le. Egyelőre azonban tekintsünk el ettől. 7. Bevágott peremú tál, 8. Kiugró osücsköe tál, 9. Talpas és ovális szájú tálak részletes megtárgyalása nem szükséges, ezeket egyenkint jól ismerjük a bronzkor II.periódusából. 10. Prnafenék mint boritótál . Kadánál olvassuk: "Az urnák szája mindig be volt födve és pedig némely esetben már eredetileg eltörött edény aljával."/52/ Ilyen törött edényalj volt Kelebián a 11.15.19.31.35.42.49.57.62.eirban. Ha ezeket a hasanálati edényekből, törött urnák fenekéből boritótálnak körül kalapált példányokat vizsgáljuk, meglepetéssel tapasztaljuk, hogr a virágcserép alakúakkal társulnak, sőt a 35- sirban csontvázas sir mellékletei közül került ki. Mérlegelhetjük ezt a jelenséget két szempontbői is. Először: Valóban a virágcserép alakú urnák lennének a temető legrégibb sírjai. A kezdetlegesség és szegénység képviselői. Ezt látszik igazolni a 35. csontvázas élr melléklete is, melyben a korhasztás mellett az átmenet umagarnitúráját is megtaláljuk égett csontok nélkül. Igy igazoltnak kell vennüni;hogy a sirmező korhasztásoe sirjai az első, legrégibb temetkezést képviselik. Utána a virágceerép-urnás hamvasztásoaak következnek. Az urnák még kezdetlegesek, formátlanok, nem adják az elhunytnak az értékesebb edényeiket, boritótálként is régi, törött urnák fenekeit alkalmazzák, sőt az ivóbögrék i3 igen kezdetlegesek. Kivételt képez a 45.sir, melynek meszbetétes fazék a boritótálja. Ennek kivitele azonban már jóval gondosabb és bütyökfülekkel rendelkezik. Haladottabb forma tehát.