ZALOTAY ELEMÉR: KELEBIAI BRONZKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek 6. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

A leletanyag

- 7o őséhez tartozik. Elipazlaszájú. kétfülü urna

. Elütő és szépkivitelű példány a 60. sir urnája. Két füle ansa lunatae, a perem fölé ugrik meredeken, szájkiképzése pedig Ívelten eliptikus. Felülete diszLtfttt. Analógiáit a szőregi temetőben bőségesen megtaláljuk./34/ íatay a Hatvani kultúrába sorolja, tehát a III. periódust képviseli. E további elemzés arra az eredményre vezet, hogy a II. periódus egyre erőteljesebben bontakozik ki, a III.-nak kezdeti formáival, ezzel szemben az I.periódus kizáródik. Megmarad a virágcserép formájú urnák képviseleténél. Nem kerülheti el figyelmünket már most eem, hogy ezek a virágcserép formák eddig nem keverednek későbbi anyaggal. A tálak elemzése során tisz tulni fog ezen a téren is a helyzet. Ez utóbbi négy urnatipusnál lehet a legjobban érzékelni , hogy bár az egyszerűbb házi kerámiát az őskorban nem fazeka soknál szerezték be, de a díszeseket annál inkább, mert e típusok olyan finom agyagból készültek, amilyen nem minden falu határában fordul elő, az iszapolás nagyfokú technikáját követelik. Vékonyfaluak, égetésük vöröses-barna e igy bizonyoshoz ez az anyag a kereskedelem útján került Kelebiára. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy a cserépárút nem szállíthatták olyan messze, mint a bronztárgyakat s igy e gölöncsér műhelyeket nagy távolságokon, sem helyezhetjük el. Kellett legyen ennek a vidéknek is képzett mestergárdája, melynek létét a munkamegosztásból származó társadalmi elrendeződés biztosi totta. BisonyOB, hogy a Duna-Tisza közén volt ilyen ipartelep, műhely kolonia, s csak idő kérdése, hogy megismerjük azt. II. Egyfülű kis bögrék. "Ezek a kancsószerű edénykék az egyéni izlés szerint sok félék. Fő jellemvonásuk, hogy szájúk többé-kevésbé széles peremmel kihajlik. Határozottan keskenyedő, /szűkülő/nyakuk van, fenekük sohasem profilált, legjobb esetben gömbölyű,vagy ujjbe-