ZALOTAY ELEMÉR: KELEBIAI BRONZKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek 6. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

A temető és a temetkezési ritus

- 62 esettől eltekintve, nem fordult elő. Itt sem beszélhetünk megbolygatásról, hanem csak szokatlanul közel való elhantolásról, úgy azonban, hogy az urna magasabban volt, mint a csontváz. Figyelemre méltó, hogy itt szórthamvas sirok is előfordultak. /43. 119. és 121. sir./ összegezve az előadottakat, látjuk, hogy ebben a sirmező— ben három temetkezési módot követtek» 1. Hamvasztásos, urnában eltemetve, 99 esetben. 2. Szórt hamvakkal, egy edénymelléklettel 3 esetben. 3. Korhasztásos, kuporodott helyzetben 23 esetben. Előfordult továbbá» 4. Állattemetkezés /kutya/ rituális formában, 3 esetben. A sirmező térképe biztos következtetések levonására nem alkalmas, mert a későbbi beásások, forgatások az egykori képet tökéletesen megbontották. Az üres helyek nem jelentik a sirmező üres foltjait, hanem kifosztását, igy is azonban észrevehető az, hogy az egyes umafészkek között elég nagy a távolság s soros elrendezést nem észlelhetünk, hanem csak szabályos közöket, mégis van valami következetesség a távolság tartásban. Azt jelentheti ez, hogy a hamvasztásos urnák népe társadalmilag és szervezetileg nem élt nagy különbeégek között és egységes felfogásban adta meg a végtisztességet elhunytjsfcnak. *n»

i megkülönböztetés lehetett, az inkább az életkorhoz igazodott. A három szőrthamvas sir elhelyezkedése beleilless kedik ebbe a rendbe, nem alkalmas semmiféle következtetés levonására. Alighanem egykorúak az urnákkal. Ezzel szemben a 23 korhasztásos sir a térkép adatai szerint is külön temetkezés benyomását kelti. A legtöbb kérdést a korhasztásos temetkezések vetik fel. A korhasztásos sirok elrendeződésében mindössze annyi ) törvényszerűséget olvashatunk ki, hogy ennek a kornak népe