KOVALOVSZKI JÚLIA: RÉGÉSZETI ADATOK SZENTES KÖRNYÉKÉNEK TELEPÜLÉS TÖRTÉNETÉHEZ . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 5. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

III. fejezet

- 38 útvonalnak és a szarvasi útnak /utóbbi a nagykiinsági avar te rületek felé halad/ szerepe volt, de mint már elóbb említettem, a legjelentősebbeknek a délre vezető útek látszanak. Ezt bi zonyára a Szeged környéki nagy avar településtömb indokolja,de nyilvánvalóan sokkal távolabb vezető fontos útak szakaszai ezek. A honfoglalás és magyar középkor úthálózatáréi is volt már szó. összefoglalóan még annyit emiithetek meg, hogy mindazok a főbb útvonalak, melyek a korábbi korokban jelentősek voltak, - az emlékek taneága ezerint - továbbra is fennmaradtak , illetve újra forgalomba kerültek s igy szervesen belekapcsol ták területünket az ország gazdasági vérkeringésébe. A közép kor végén a török hóditás körében a forgalom megszakadása,vagy irányának megváltozása következtében ugyan ingadozások vannak jelentőségükben, egyesek el is veszítik átmenetileg szerepüket, a török kiűzése után azonban újra bekapcsolják ezeket is a forgalomba. Annyit talán még meg kell jegyeznem, hogy mig az őskor folyamán - főleg az elején - inkább a folyók /Tisza,Körös/mellett húzódó útak jelentésebbak, a magyar középkorban látható lag éppen ezeknek egyes szakaszai veszítenek fontosságukból. A történelem folyamán a fontosabb viziútak közül a Tisza elsősorban hazánk északi és déli területeivel kötötte össze vidékünket s dél felé - a maga korlátolt határai között - a távoli nemzetközi forgalomba is bekapcsolta. A szárazföldi fontosabb útvonalak főként a böldi-réven át - mely mindenkor fontos tiszai átkelőhely volt - a. Déltiszántúl s nagyobb összefüggéseiben Erdély és Erdélyentűi területének forgalmát kapcsolta bele a Duna-Tisza közén át részint a Pestre vezető nagy nemzet közi útba, részint a Dél-Dunántúli úthálózatba.