KOVALOVSZKI JÚLIA: RÉGÉSZETI ADATOK SZENTES KÖRNYÉKÉNEK TELEPÜLÉS TÖRTÉNETÉHEZ . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 5. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

II. fejezet

- 22 magyar halászat eredete c. munkáját./ Nyilvánvaló, hogy az avar8ág a földművelést Í6 ismerte és folytatta, ennek tárgyi bizonyítékai a sírokban talált sarlók. Az is kétségtelen,hogy az idók folytán a földművelésnek a körülmények kényszeríti hatására egyre nagyobb szerepet kellett kapnia. Megfigyelhetjük, hogy a lelőhelyek egy része a régi térképeken feltüntetett, szárazulatokon kialakult út&k mellett helyezkednek el, főleg Szentestől délre. A Gógány-parti, berekháti, sáphalmi, kórógyparti, aerekegyházi, egy másik irányban pedig a Szegvár és Mindszent közötti lelőhelyek azt mutatják,hogy az avarkorban is ugyanezeket az utakat használták. Lászlő Gyula feltételezi, hogy az avarkorban az erdélyi ső egyik útja a Maros vonalából Arad táján ágazott ki és Szentes-Kecskemét-Pestep keresztül ment nyugat felé.

1/ Valószínűleg ennek az űtnak az 1rányát követik területünkön a lelőhelyek. Az utak böldi révnél futottak össze és mentek át a Duna-Tisza közére. A révnek / ugyanűgy, mint a pannóniai római területtel szoros kapcsolatban lévő szarmatáknál/ nagyon fontos szerepe volt az avarkorban is, a Kecskemét környéki nagy avar szállásterülettel kötötte ösBze Szentes vidékét és amint láttuk, az egyik fő kereskedelmi út haladt rajta keresztül. A rév fontosságát mutatja, hogy kőzetében találjuk az egyik legnépesebb temetőt, a nagyhegyit. Ezenkívül a felsőosordajárási és sárgaparti leletek is bizonyítják, hogy az avarok igen erősen megszállták a kettős átkelő helyet. /Tieza-Kurca/ A rév közelében talált temetőkben a préselt és griffes-indás csoport emlékeit egyaránt megtalálhatjuk, kétség telen, hogy az egész avarkorban kézben tartották a révet. 1/ László Gyula: Budapest a népvándorlás korában. Budapest története II.köt. 793.