JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Campona castelluma

- 6 Zosimue ezen tudósításánál mindenek előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy a Maiotis-ingovány emlitése szokásos tudálékosság csupán; miután a sarmatákat onnan származtatták, ha szó volt róluk, ezt rendszerint megemlitették. Fenti sarmata-támadás 322-ben történt s arról egy kortárs, Porphyrius Optatianus Nagy Konstantinról irt panaegyricusában szintén megemlékezik, mégpedig úgy, hogy a sarmaták dunamenti nagy vereségének szinhelyét, a mi Camponánkat is megnevezi, dicsőiti: "Ostentans artem Vincire scrupea praebet Sarmaticas, summe, strages et tota peracta vota/precor, faveas/sub certo condita visu. Factorum gnarum tam grandia dicere vatem iam totiens, Auguste, licet. Campona cruore hostili post bella madens artissima toto corpora fusa solo, submersas amne repleto victrix miretur turbas aciemque ferocem." "V Nem lehet kétség aziránt, hogy a két tudósitás ugyanarra az eseményre vonatkozik s az az erőd, amely Zosimusnál le van festve, csak az Optatianusnál megénekelt Campona lehet. Ebben az időben annyira a hivatalos udvari kommüniké uralja a hadjáratok leirását, hogy módszertanilag a Constantinus-féle sarmata-háború esetében is jogosan kereshetjük a különböző hiradá soknak egy közös császári kommünikétől való függését. Különösképen kereshetjük pedig akkor, amikor a szövegek erre pozitiv támpontot nyújtanak: az egyik egy város hősies ellenállását és felmentését beszéli el, a másik pedig Campona vitézségét dicsőd iti. A Zosimus városa a victrix Campona. Constantinus dunamenti ténykedéseiről és erődépitési te vékenységéről egyébként más forrásokból is van tudomásunk. Itt csak Aurelius Victor-t emlitem: 1/ Carmina, VI.14.kk.