JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Campona castelluma

- 4 Szórványos leletek, egy 1926-ban felszínre került s az új iskola pincéjében meghagyott hypocaustum-részlet, Dáni Géza földbirtokos által 1932-ben kiásott falmaradvány, az ismert nagy éremlelet V helye s a terepviszonyok tanulmányozása voltak e tekintetben első útmutatóink. A tábor fekvését illetőleg azonban a mai Nagytétény sajátságos térrajza volt a legdöntőbb. A mai országútnak, az egykori római hadi útnak a község közepén lévő, minden természetes okot nélkülöző, érthetetlen kihajlásából következtettünk arra, hogy a római castellumnak ezen ivhajlás és a Duna között kellett léteznie. Az ásatás e feltevést teljes mértékben igazolta. A község lakott területén kb. 3o helyen húzott kutató árkokkal megállapítható volt a 18o,19o m nagyságú, négyszögű tábor körvonala, külső védőfalaival, egyik oldal-kapujával, a duna-felőli korai alaprajzú porta praetoria-val, és a két dunai hatalmas saroktoronnyal. Utóbbi helyeken a sarokmegerősités összes fázisai előtűntek. A korai típusú tábor /2.kép/ lekerekített sarkain eredetileg belső négyszögű tornyok állottak, amelyeket a dunai fronton korán, valószínűleg még a II. század első felében kívülről kerek tornyokkal erősítettek meg. Utóbbiak konstrukciója ugyanis teljesen megegyezik az első periódus falainak szerkezetével: aránylag csekély mélységben alapozottak s mindössze csak loo-12o cm vastagok. Ezt a szokatlan jelenséget a táborfal egykori felső struktúrája magyarázza meg, amiről egykorú események, illetőleg adatok kapcsán később lesz szó. Éppen ezen események lehettek okai a dunai saroktornyok újabb mererősitésének /3. és 4. kép/ a IV. sz. elején. A kerek tornyokhoz ugyanis ekkor mélyen alapozott , 18o-19o cm széles falakkal /5.kép/ legyező alakú monumentális tornyok épülnek. Az országút egyenes folytatásában lévő porta sinistra -t 1/ Első említése: Arch. Ért. 7, 1887, 445.-Feldolgozta Alföldi András, II tesoro di Nagytétény. Rivista ital. numismatica 1921. és a Nagytétényi pénzlelet. Az Orsz. Régészeti Társulat évkönyve, I. 1925. 65.kk.