JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Publikáció a MOB számára

- 13 Promontor között kereste, holott úgy a részlettérkép, mint pedig a II,táblán lévő "mappa generalis" is azt a budafoki hegyektől délre jő távolra a tényleges helyzetnek megfelelően tüntetik fel. Még a nyugatra és délre látható mocsarak is igazolják ezt, amelyek maradványai Nagytéténytől nyugatra a MÁV -i állomás közelében lévő hatalmas mély, teknőszerü lapályban jól konstatálhatok. Éppen a mocsár miatt e helyen megalapozottabb utat kellett épiteni a rómaiaknak, s ennek a monumentálisabb útnak a maradványai itt a legújabb időkig feltűntek. Rómer szerint "Érdnél, a Tétényi csárdán alúl 600 lépésnyire a régi posvány szélén megy el és betér a római út, melynek köveit és kövezetét mindenhol tisztán látni - Érden túl a hegyen ismét a hidig tisztán látható."

1/ 2 Másutt / szintén eraliti ezt az akkor még valószinüleg nagyon szembe ütköző útat:"Tétényben többféle római emlék fordul elő és mivel csárdájától kezdve a régi római út veszi Érd felé irányát, fel lehet tennünk, hogy ezen keresztül vonult." Végül még egy természeti adottságot kell emlitenünk: a castellum közelében lévő sziget /a mai Háros sziget/ Budafok alatt van, éppen a távolabbi hegyek-dombok koszorúzta lapállyál szemben. Marsili a részlettérképen a mai Dunaharasztitól északra egy római castellum maradványát jelzi és müvének II. kötetében a tekintélyes nagyságú, "régente Trans-Aquincumnak nevezett" 1/ 13-as jgykv. a M.O.B. 153, 1864. jun.19. 2/ Id. akad. felolvasás 2o.l.