BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)
Bevezetés Magyarország őskorának talán a legtöbbet vitatott és mégis legkevésbbé megoldott kérdése a szkita probléma.Megoldását rendki vül megnehezíti az a tény, hogy a magyarországi szkita emlékanyag tulajdonképen két egymástól regionálisan és életformában is rendkivül erősen különböző komponensből tevődik össze: 1. egy keleti, eurázsiai lovasnomád, 2. egy főként helyi letelepült életformáju tényezőből. A kutatónak tehát nemcsak a helyi, középeuropai őskori anyaggal kell tisztában lennie, hanem legalább ugyanolyan mértékben kell látnia az eurázsiai összefüggéseket is. Középeurópa ősrégészeti problémáinak tisztázása is nehezen halad előre,de nehézségek vannak az oroszföldi anyag megitélésénél is,, ugyanis leszámitva a fejedelmi kurgánleletek nagy tömegét - alapvető kérdések megoldását még várjuk. Ezek az adottságok okozhatták azt a tájékozatlan tapogatózást, mellyel - néhány kivételt leszámitva - a régészeti irodalomben találkozunk e problémát illetően. A legtöbb ilyen tanulmány csak a szkita fémanyag orosz országi fejedelmi analógiáinak felsorolásával, illetve onnan kiindulva ezek tipologizálásával foglalkozott.A kerámikai anyagot, a temetkezési ritust, az esetleges antropologiai anyagot a legújabb időkig nem igen vették tekintetbe.Igaz,hogy a magyarországi szkita régészeti anyagnak még most is jelentős részét alkotja a szórványos és ismeretlen leletkörülményü anyag. J.R. Aspelin nevéhez fűződik a magyarországi szkita régészeti anyag létezésének felfedezése. Az 1876-ban Budapesten tartott ősrégészeti kongresszus alkalmával rendezett kiállitéson a magyarországi régészeti anyagban több szkita régiséget fedezett fel. 1895-ban az ő figyelmeztetésére ismertetett több magyarországi szkita tárgyat Hampel az Archaeologiai ÉrtesitőbenV Hampel azonban még ezeket a leleteket sem térben, sem időben nem tudta elhelyezni a hazai kulturák között. 2/ 1/ Hampel, 1895- 2/ Hampel, 1895-, 585.1.