BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)
- 46 - I vidékeken is igen erősen elterjedtek /pl. Dunántul/. Valószinünek látszik Böhm véleménye, hogy ezek a szkita nyilcsucsok a nyugac tihoz viszonyított technikai fejlettségük miatt lettek népsze rüek és elterjedtek a szomszédos nem-szkita népeknél is. 1®" 1"/ Az Alföld-csoport nyilcsucsai mindig bronzból készültek, háromélü-. ek és köpüsek, a köpük oldalán gyakran nyilás is látszik./XXXVI. t.19/. A nyilcsucsok-élén néha bevágások is szerepelnek, valószínűleg a szakitóhatás növelésére /XXXVI.1.12/. Feltűnő, hogy & nyilcsucsok a Zöldhalompusztai-csoport területén nagyobb szám ban szerepelnek az egyes sirokban /v.ö.Mátraszele/, mint az Alföldön. Lehetséges, hogy ez egyszerűen az északmagyarországi eodős vadászterületekkel magyarázható. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg e tekintetben az Erdély-csoport területén is,viszont a Kustánfalvi-alcsoport területén még eddig egyetlen szkita tipusu nyilcsucs se került elő. Datálás szempontjából igen fontos, hogy a régi tipusu s kétélű nyílhegyek az Alföld-csoport terű lß? letérői a sirleletekből teljesen hiányoznak, / s mint szórványos leletek is igen ritkán fordulnak elő, viszont annál nagyobb mennyiségben szerepelnek az Erdély-csoportban. 1 8^/ Az Alföld-cBeport területén található szkita nyilcsucsok nagy száma természetesen feltételezi az ijak használatát is. íjjal kapcsolatos biztos leletünk nincs. Lehetséges, hogy a szobi leletben előkerült félig megmunkált csontfaragvány egy rosszul sikerült és félbe maradt íj-lemez töredéke /XXXVI.t.4/. Mivel más biztos íj lele tünk nincs, feltehető, hogy az Alföld-csoport szkitáinak ijja teljes egészében szerves anyagból készült. Valószínű, hogy a szkíták a nyilakat általában szerves anyagból készült tegezben tartották. Az alföldi szkíták által használt tegezből egyetlen alkatrész maradt meg; az irodalomban sokat.vitatott fordított ke184 resztalaku készítmény, vagy egyszerűen tegezveret. / Magyarország területéről eddig tiz darab ismeretes, melyekből négy példány lelhelyót nem lehet megállapítani. A többi 6 példány lel181/ Böhm-Jankovich 1936.15-16.1. 182/Sulimirski 1936. llo.l. 183/ Roska 1937. 8,9.10,11, stb.ábrák. 184/ Fettich 1929. 85., 101.1. és 1934. 41.skk.l*, továbbá Supka 1935, 21-38.1.
