BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)
tehát nagyjából ugyanazon területről, sőt temetőkből :erülnek elő, mint a Villanova-szerü kettős kúpalakú urnák.E tények mögött bizonyára fontos összefüggés van. Sajnos ezt a kutatások mai állása mellett még nem lehet felderíteni. Az émlitett urnák korát illetőleg kronológiailag fontos támpontot ad á nyíregyházi urnatemető. Itt ugyanis ezek az urnák korongolt bögrék kíséretében kerültek elő /XX.t.11,12/. A virágcse•"épalaku bütykös fazekak jóval ritkábban szerepelnék, mindhárom alcsoport területén, mint az urnák. A Zöldhalompusztai-alcsoport területén 15 6/Muhi-pusztén /XXX.t.12/ és Köböl^uton /XXXII.t.4/, kerültek elő ilyen edények, továbbá a szobi leletből a töredékeik /XXXI.t.8,18/. A Tápiószentmártoni-alcsoportban Tiszaeszláron, /XIX.1.10/ Nyirgjyulajon /XX.t.4/ és Tápiószelén /XXII.1.17, és XXVIII.t.4/ lelfjek ilyen edényeket. A Gyomai-alcsoportban Szentesen, 1^/ Hódmezővásárhely-Kishomokon 1^ 8/ és Békéscsaba-Fényesen / bukkantak ezekre az edényékre. Datálás szempontjából fontos támpont az az adat, hogy Tápiószelén La-Tene IL tipusu ko rongolt edénnyel /XXVIII. t.3/ egy sirból került elő egy virág cserépalaku bütykös fazék /XXVIII.t.4/. Tipológiailag a virágcserépalaku bütykös fazekakhoz lehetne még számitani a bütykösbögréket /XXVI II.t.11-14/. Ezek az edé nyek talán még valamivel durvább kivitelűek a fazekaknál is.Qyakran már a hordóalakot sem igen tartják meg, hanem inkább hengeralakot mutatnak. Felületüket leginkább a szájperem alatt, néha a hasélén szimmetrikusan elhelyezett bütykök diszitik. Egyes darabok diszitése megegyezik a virágcserépalaku urnák diszitésé vei /v.ö.pl.XXV.t.9« é.s XXX.t.ll/f kézzelformáltak és gyengén iszapoltak, általában szürkésbarna színűek. Jellemző vonásuk az oldalukra erősitett egyetlen nagy patkóalaku kiálló fül,mefy leginkább nem emelkedik a szájperem fölé. Az Alföld-csoport mind a három alcsoportjában előfordul ez az edénytipus. így a Zöldha •"' ^"musztai-alcsoport területén Érsekújváron /XXXII.t.8/került elő ilyen darab. A legtöbb példány a Tápiószentmártoni-alcsoport I357XeszTh 1939. III.1.17,18",és 4.kép 5. 137/ Csallány-Párducz, XXXlI.t.2. 138/ Párducz 1940.V.t.5,VII.t.l5,ix.t.8,ll. 139/Páx ducz 1942.XI.t.11.
