Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Ihász István: 20. terem. A kommunista rendszer kiépülése és összeomlása (1945-1990)

likusan is vasfüggönynek nevezték - Winston Churchill 1946-os fultoni beszéde nyomán.) Ezt nyittatta meg a politikai akarat és ettől kezdve Magyarországon keresztül naponta többszáz NDK-beli állampolgár szökött át Ausztriába, hogy onnan szabadon Nyugat-Németországba emigrálhassanak. Az MDF soproni szervezete és az osztrák Páneurópa-mozgalom augusztus 19-én Páneurópai Pikniket rendezett a Fertő-tó közelében, ahol a néhány órára megnyitott határon több ezer keletnémet turista léphetett át „szabad földre". Végül hosszas nyugatnémetmagyar-orosz egyeztetés után szeptember 10-én a hivatalos magyar külpolitika végleg megnyitotta a határokat. A magyarországi átalakulás - a nemzetközi politikában és a Szovjetunióban ezzel párhuzamosan zajló változásokkal együtt - kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy a térségben megrendült a kommunista pártok egyeduralma és egyesült a két Németország. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások során kialakult a politikai rendszer átalakításának menetrendje és döntés született a szabad parlamenti választások kiírásáról. A nyáron lefolytatott országgyűlési pótválasztásokon már több (!) jelölt küzdött egy-egy helyért s ezeket rendre az MDF, illetve az ekkor még közös jelölteket állító ellenzék nyerte el. Átalakult a KISZ, októberi kongresszusán kettévált az MSZMP, október 23-án pedig az államforma köztársasággá változott. Ennek kikiáltása és 1956 első szabad megünneplése egyfajta nemzeti konszenzus jegyében zajlott, bár a lakosság még mindig tartott a „változások őreitől", ezért feloszlatták a párthadsereget (munkásőrség). A november 26-ai első népszavazás 4 igenje körüli vita a rendszerváltás lázában égő lakosság számára is nyilvánvalóvá tette, hogy Az európai energiaválság vetette fel az évtizedek óta tervben lévő bős-nagymarosi vízlépcső megépítését, melyet a demokratizálódó közélet a fennálló rendszer és a szovjet természetátalakítás szimbólumaként, tehát bírálata részeként kezelte