Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Ihász István: 20. terem. A kommunista rendszer kiépülése és összeomlása (1945-1990)

5 napos munkahetet, aminek ellensúlyozására átmenetileg a napi munkaidő 8,5-9 órára nőtt. A hétvége párosult a falusias életforma továbbélésével, a gyümölcs és zöldség saját szükségletre való kistermelésével. A vállalkozói társadalom csírái még a 60-as években engedélyezett háztáji kistulajdonban fogantak: a házkörüli saját kertben a parasztság több évszázados hagyományai éledtek újra a kistermelés, fogyasztás és kereskedés révén. A magyar kultúrpolitika szellemi vezetője Aczél György az egész korszakban az úgynevezett 3 T - támogat, tűr, tilt - elvét alkalmazta irodalmi és sajtótermékek, képző- és iparművészeti tervek, film- és színházi alkotások engedélyezése területén. Az ily módon támogatott magyar filmművészet az egyetemes filmkultúrán túlmutató eredményeket ért el. Az 1965. évi I. Pécsi Játékfilmszemle óta kb. 600 film készült el: a legkiemelkedőbb rendezői munkák általában a hatalom és egyén viszonyát, felelősségét boncolták és szembenéztek az úgynevezett nemzeti sorskérdésekkel is - a cenzúra adta lehetőségek keretein belül. A filmeket jelentős állami premizálással forgalmazták, így a nézőszámuk 150 ezertől akár 1 millióig is emelkedhetett. Korszakváltó volt a hazai rock-együttesek betörése (60-as évek), mely a fiatalok nonkonformizmusát kifejezve kiváltotta a konzervatív erők dühös ellenállását. A hosszú hajú, farmeres fiatalok a kor nagy egyenlősítő divatját viselték, mely lázadás volt az öltözködés polgári szokásrendje ellen. (Nálunk akkor a farmer, hiánycikk lévén, egyfajta státusz-szimbólummá vált.) A korai hazai beat-mozgalom legjelesebb képviselői (Illés-, Omega-, Metro-együttes) nemcsak a könynyűzenét forradalmasították, hanem az ifjúság életérzéseit magyar szövegeikkel kifejezésre juttatva az óvatos „máskéntgondolkodás" közérthető, közéleti-populáris úttörői is voltak. Néhány évvel később kettéhasadt a rock/beat egy szelíden tűrt többségre (esetenként néhány támogatott privilegizáltra) és egy kelletlenül tűrt/tiltott perifériára (Syrius, Kex, Beatrice stb.). A „dühöngő ifjúság" kordában tartásának a KISZ által életre hívott egyik intézménye a Forradalmi Ifjúsági Napok bevezetése volt (1967): a hatalom számára évek óta neuralgikus március 15-ék nemzeti megnyilvánulásait azzal próbálták ellensúlyozni, hogy együtt ünnepeltették az 1919. évi Tanácsköztársaság (március 21.) és az 1945. évi „felszabadulás" (április 4.) kommunista internacionalizmusával („Három tavaszt ünneplünk"). Kádár János (1912) a párt első, majd főtitkára (1956-1988). Élete végéig három súlyos teher nyomta vállát: 1949-ben Rajk Lászlót ő segített rábeszélni, hogy „a Párt és a nemzetközi munkásmozgalom érdekében" vállalja fel a kirakatper koncepciós vádjait és belügyminiszterként jelen is volt kivégzésén; az 1956-os megtorlások és Nagy Imre kivégzése; valamint az a szalonképtelen helyzet, hogy őt Moszkva tette meg Magyarország első számú politikai vezetőjévé. Mindezek az érinthetetlen tabuként kezelt tények személyes hatalma, a párt és a rendszer legitimációját kérdőjelezték (volna) meg. A Szovjetunió világpolitikai súlyát figyelembe véve Elektromos háztartási eszközöket árusító üzlet kirakata, 1960-as évek (kiállításrészlet)