Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Ihász István: 20. terem. A kommunista rendszer kiépülése és összeomlása (1945-1990)

A következő 3 évben mintegy 400 halálos ítéletet hajtottak végre, 50 ezer embert zártak börtönbe vagy internáltak. Kádár korábbi ígéretével ellentétben 1958. június 16-án kivégezték a másfél éve fogva tartott Nagy Imre miniszterelnököt és társait is. A még Nagy Imre és reformkommunista köre által kezdeményezett, a párt megújulásának szándékával életre hívott Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP, 1956. november 1.) a forradalom leverését követően teljes egészében a kádári konszolidáció legfőbb politikai bázisát jelentette. Kádár a kétfrontos harc jegyében egyaránt igyekezett elhatárolni magát a rákosista-sztalinista vezetőrétegtől és a revizionistának bélyegzett volt pártellenzéktől is. A szovjet katonai jelenlét melletti fegyveres támasza a feloszlatott ÁVH és a Belügyminisztérium kötelékeiben dolgozó személyek köréből szerveződött karhatalom volt (pufajkások). A belőiük is verbuvált párthadsereg (munkásőrség) hivatalos megalakulása 1957. február 19. A párt újjászervezett ifjúsági tagozata, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján, március 21-én „bontott zászlót". 1958 tavaszán Budapestre látogató Hruscsov szovjet pártfőtikár egy másodszor is leigázott „walesi tartományt" tekintett meg - korábbi döntése további évtizedekre biztosította a birodalmi érdekek számára Magyarországot. A 60-as évek elejére a Kádár-rendszer konszolidálódott, szilárdan betagozódva a kommunista blokk gazdasági (KGST, azaz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) és katonai (Varsói Szerződés) keretei közé. Miután a társadalom minden részét behálózták már a pártállam új társadalmi és politikai szervezetei, az MSZMP-alapszervezetek, a SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront stb. és a parasztságot is sikerült újra, másodszor is termelőszövetkezetekbe tömöríteni (1961), a nyílt erőszak megszűnt, sőt 1963ban a politikai foglyok nagyobb része is amnesztiát kapott. Ennek előzménye, hogy az ENSZ 1956 novemberétől folyamatosan napirenden tartotta a „magyar kérdést" - nem utolsó sorban a magyar emigráció szervezte nemzetközi tiltakozás következtében -, de 5 tagú vizsgálóbizottságát A Kozma utcai börtön siralomházának ajtaja mögött a kivégzett Nagy Imre miniszterelnökről és '56 áldozatairól emlékezünk meg. A hátsó falon Albert Camus híressé vált szózata: „A magyarok vére" olvasható (kiállításrészlet) Nagy Imre börtönben is viselt cvikkere és házikabátja