Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Ihász István: 20. terem. A kommunista rendszer kiépülése és összeomlása (1945-1990)

A magyar irodalmat és a képzőművészetet a koalíciós évek alatt még műfaji sokszínűség és a nyugat-európai irányokkal való kapcsolat jellemezte, A „fordulat éve" (1947) után a képzőművészetben megkérdőjeleződött az absztrakt és az avantgárd törekvések létjogosultsága, a zeneművészetben pedig megkezdődött a Bartók életmű szétbontása egy vállalható és egy formalistának bélyegzett rétegre. Az irodalomban a Nyugat öröksége, főként Babits és Kosztolányi megítélése körül támadtak viták. Egyeduralkodóvá vált a realizmus egyoldalúan értelmezett eszméje (szocialista realizmus), az ennek megfelelő szűk tematikán és sematikus formai megoldásokon túlmutató próbálkozások nem kaphattak nyilvánosságot. Az 50-es évek közepétől a kultúrpolitika továbbra is a tradicionális stílusokat támogatja majd. de lassan teret nyerhettek irodalmunkban és képzőművészetünkben a modern nyugateurópai irányzatokkal párhuzamosan haladó stílustörekvések is. A Szovjet Kommunista Párt (1956 februári) XX. kongresszusán Hruscsov elítélte a sztálinizmus bűneit, mely esemény a szocialista tábor országaiban, különösen Lengyelországban és Magyarországon felgyorsította azt a lassú politikai erjedést, mely Sztálin halálával (1953) megindult: a íakosság a Kreml által kijelölt új miniszterelnök, Nagy Imre nevéhez kapcsolta az internálótáborok és kitelepítések megszüntetését, a szélsőséges gazdasági intézkedések visszafogását. A politikai rehabilitációk megkezdése elsősorban a volt kommunista párttagok sorait érintette. Az osztrák semlegesség kihirdetése után (1955) Magyarország a vasfüggöny frontvonalába került, A moszkvai politikai erőviszonyok alakulásának megfelelően 1954 végétől rövid időre ismét a sztálinista irányítás kerekedett felül. A hatalom holdudvarában tevékenykedő és Nagy Imre leváltott miniszterelnök személyéhez, politikai hitvallásához vonzódó, bizonyos szellemi mozgástérrel rendelkező reformkommunisták tevékenysége révén 1956 tavaszától kezdve az országban elszaporodtak a politikai vitafórumok, a sajtó hangja pedig egyre bátrabb és kritikusabb lett. Az 1949 őszén kivégzett Rajk Lászlónak és társainak rehabilitása, valamint október 6-ai újratemetése már nagy rendszerellenes tömegdemonstrációvá alakult. A budapesti egyetemisták október 23-i tüntetéséhez pedig csatlakozott a főváros népe és estére forradalmi helyzet alakult ki. Nagy Imre képviselői megbízólevele, 1953