Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 17. terem. A trianoni Magyarország a kormányzóválasztástól az utolsó békeévig (1920-1938)

Az Országos Cserkészszövetség zászlaja, 1920-as évek volt csupán, hanem kiemelt fontosságú állami rendezvény. A cserkészet, amely az angolszász polgári értékeket és nevelési elveket közvetítette Magyarországra, alkalmas volt a hazafias és a valláserkölcsi nevelés megvalósítására is. A IV. világjamboree rendezési joga annak elismerése volt, hogy Magyarországon a cserkészet a 20-as években viharos gyorsasággal terjedt el és eredményesen tevékenykedett. A magyar politika nagy lehetőséget látott a rendezvény támogatásában, amelyet maga Horthy Miklós is többször kitüntetett érdeklődésével. Az 1933. július 27-én a budapesti Bazilikában, a Kálvin téri református és a Deák téri evangélikus templomban tartott nyitó istentiszteletek után Horthy és a szervezet alapítója, lord Baden-Powel tábornok együtt szemlélték meg az 52 országból érkezett mintegy 30 ezer cserkész impozáns felvonulását. Jellemző módon a főszervező, a magyar főcserkész, gróf Teleki Pál mind a német hitlerjugend, mind az olasz fasiszta battaglia-mozgalom jelentkezését elutasította, ők nem vehettek részt a táborozáson. 1937-ben az olasz király magyarországi látogatása elsősorban Horthy Miklós számára volt fontos, mivel III. Viktor Emánuel volt az első és egyetlen uralkodó, aki nemcsak fogadta őt, de látogatását is viszonozta. (Az európai dinasztiák sokkal inkább a trónfosztott Habsburgokkal rokonszenveztek.) A királyi látogatás külsőségei a szokásosnál is pompásabbak voltak. Lázár Andor így számol be az eseményekről: „A királyi család a Keleti pályaudvaron érkezett meg,