Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 17. terem. A trianoni Magyarország a kormányzóválasztástól az utolsó békeévig (1920-1938)

A belpolitikával párhuzamosan zajlott az ország gazdasági szanálása. Magyarország mezőgazdasági termelése a háború előttihez képest harmadára, ipari termelése pedig felére esett vissza. Az infláció megfékezéséhez a belső erők elégtelenek voltak, így Bethlen a „Népszövetséghez" fordult kölcsönért, amit kitartó tárgyalások után Anglia támogatásával végül 1924-ben, mintegy 250 millió aranykorona értékben meg is kapott. A hitel 40%-át a londoni Rotschildbank, másik 40%-át az amerikaiak, a fennmaradó 20%-ot pedig svájci, svéd és cseh érdekeltségek jegyezték. A kölcsön fejében Magyarországnak a Nemzeti Bank létrehozása mellett két és fél évre vállalnia kellett, hogy a „Népszövetség" pénzügyi ellenőrzése alá kerül. A kölcsönt jórészt igen célszerűen használták fel, így a 20-as évek végére a magyar gazdaság tisztes fejlődést mutatott fel. Az 1913. évi állapothoz képest a A nemzeti jövedelem 10-14%-al nőtt. (1927-ben az elértéktelenedett koronát felváltotta a pengő.) A középosztály, például a tisztviselői fizetések emelésével megerősödött, de a munkásság és a parasztság reálbérei is elérték vagy éppen meghaladták a háború előtti szintet. A rendeződő viszonyok lehetővé tették a társadalombiztosítás kiterjesztését, aminek eredményeképpen az évtized végére a munkásság (kb. 1 millió ember) 80-90%-a kötelező jelleggel részesült ebben az alapvető szociális védelemben. A liberalizálódás jeleként 1928-ban eltörölték az egyetemi felvételiknél az 1920-ban antiszemita nyomásra bevezetett (numerus clausus) - de igazából sohasem érvényesített - nemzetiségi, faji korlátozást. 1926 után Bethlennek már több ideje volt arra, hogy idejét vidéki birtokán, pontosabban a Somogy megyei Inkén bérelt házában töltse (saját birtokait Erdély román megszállásával veszítette el). Később ez a ház valóságos politikai központtá fejlődött, ahol sűrű volt a vendégjárás. (Berendezéséből Bethlen István díszruhája