Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 16. terem. A boldog békeidőktől a monarchia összeomlásáig (1900-1919)

ságát. A művészet politikává lépett elő.) A kormány újra bevezette a hadigazdálkodást és megkezdte a Vörös Hadsereg szervezését. A Vörös Hadsereg, amelyhez nemcsak kommunista szimpátiából, de Magyarország megvédésének szándékával is sokan csatlakoztak, a túlerő ellenére visszaverte a támadókat és nagy területeket szabadított fel a cseh uralom alól. A hátországban azonban a földosztás elmaradása, a rendszer önkényeskedései, rekvirálásai, a kirobbanó lázadások kíméletlen terrorral való elfojtása és az ellátási zavarok miatt, amelyeket nem ellensúlyozhattak bizonyos szociális intézkedések sem, elfogyott a bizalom. A diktatúra erőforrásai kimerültek. Július végén a románokkal szemben összeomlott a tiszai front. A kommunista kormány augusztus elsején lemondott, majd tagjai zömmel Ausztriába menekültek. A katonai összeomlás nyomán az ország középső része is román megszállás alá került. Céljuk az elfoglalt kelet-magyarországi területek biztosításán, a kommunizmus felszámolásán túl elsősorban a megszállt területek minél teljesebb kifosztása volt. A Magyar Nemzeti Múzeum műkincsei is csak egy amerikai tábornok, Harry Hill Bandholtz határozott fellépésének köszönhetően menekültek meg az elszállítástól. Közben Budapesten egy átmeneti, úgynevezett szakszervezeti kormány alakult, amelyet hat nap múlva puccs döntött meg. Az új, Friedrich István vezette kormányt József habsburg főherceg, mint önjelölt kormányzó nevezte ki, de sem neki, sem kormányának nem sikerült megkapaszkodni a hatalomban. A döntés az antant kezében volt, ezért egy angol diplomatát küldött a helyzet felmérésére. Sir George Clerk pedig úgy ítélte meg az erőviszonyokat, hogy egyedül Horthy Miklós volt altengernagy stabilizálhatja a politikai helyzetet Magyarországon. Horthy még májusban lett a szegedi ellenforradalmi (ellen)kormány hadügyminisztere, de később megszervezte az úgynevezett Nemzeti Hadsereget, amelynek élén önálló politizálásba kezdett. Az antant október végén visszaparancsolta a románokat a demarkációs vonal mögé és engedélyezte, hogy helyükre a Nemzeti Hadsereg vonuljon be. Horthy Miklós november 16-án, egy szomorú esős napon, nevezetessé vált fehér lován vonult be Budapestre, hogy tetemre hívja a „bűnös várost". Horthy köré kezdetben a jobboldali, sőt szélsőjobboldali politikai erők gyülekeztek, amelyek Magyarország keserves sorsáért a liberalizmust és Károlyi Mihályt, a kommunistákat és a Tanácsköztársaság számos zsidó származású vezetője miatt a zsidóságot okolták. A Nemzeti Hadsereg mellett felvonuló tiszti különítmények kíméletlen terrorral igyekeztek megbüntetni a vélt felelősöket. Hamarosan azonban megkezdődött a politikai konszolidáció lassú folyamata is. 1919 decemberében Magyarországot végre meghívták a párizsi béketárgyalásokra, 1920 januárjában általános választásokat tartottak és március 1-én Horthy Miklóst kormányzóvá választották.