Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 16. terem. A boldog békeidőktől a monarchia összeomlásáig (1900-1919)

megsebesült, 734.000 (19%) pedig fogságba esett. A tömérdek hadifogoly zöme szibériai és távol-keleti hadifogolytáborokban sínylődött (kb. 500 ezer), közülük 300 ezernek sikerült 1918 október végéig hazatérnie. 100 ezren, reménytelen helyzetükből kiutat keresve, részt vettek az oroszországi polgárháborúban és mintegy harmaduk pusztult el így. A fennmaradó 100 ezer tekintélyes része is a végleges veszteséglistát gyarapította. 1918 október végére a Monarchia bomlása feltartóztathatatlanná vált. I. Károly császár október 16-án kiáltványban jelentette be Ausztria föderatív alapon való átalakítását, amivel tulajdonképpen legalizálta a nemzetiségek nemzeti tanácsait és megszüntette az Osztrák-Magyar Monarchiát. A nemzetiségeknek azonban már nem kellett a föderalizmus sem, és egymás után deklarálták elszakadásukat, sőt bejelentették igényüket Magyarország területeire is, amelyekre nem vonatkozott Károly rendelete. Budapesten a radikális ellenzék pártjai, a Károlyi Mihály-féle Függetlenségi- és 48-as, a Polgári Radikális és a Szociáldemokrata Párt október 23-án éjjel, mintegy ellenkormányként alakítottak Nemzeti Tanácsot, amelynek vezetője Károlyi lett. A Nemzeti Tanács programjában a német szövetség felmondását és azonnali békét, a fennálló kormányzati rendszer eltávolítását, önálló Magyarországot, általános és titkos választásokat, a nemzetiségek számára önrendelkezési jogot, a parasztság számára földreformot, a munkásság számára pedig szociális intézkedéseket ígért. A program, minden illúziója ellenére, vagy éppen azért, nagy vonzóerőt gyakorolt a nélkülöző tömegekre. Az itáliai front széthullása és a bécsi forradalom után október 31-én a hatalom Budapesten is a spontán szerveződő munkásés katonatanácsok illetve a Nemzeti Tanács kezébe került. Ellenállás nem volt. A sapkajelvények helyére és a gomblyukakba tűzött őszirózsákról elnevezett forradalom egyetlen áldozata Tisza István lett, akit, mint a háború és a háborús szenvedések jelképét, katonák lőttek agyon. Károlyi Mihály, akit a király visszavonulása után 1919. január 19-én köztársasági elnökké is megválasztottak, egész politikáját arra a tévhitére építette, hogy az antant hajlandó lesz őt és vele az új Magyarországot barátként, de legalább semlegesként elfogadni. Az antant ezzel szemben legyőzött ellenséges területként tekintett az országra. A november 13-án Belgrádban aláírt fegyverszüneti megállapodás Magyarország túlnyomó részét formálisan magyar kézen hagyta a békekonferenciáig, de védelmet nem nyújtott a felosztási törekvések ellen. Az antant nem kívánta, Magyarország pedig nem tudta megvédeni területi integritását, mivel a forradalmi kormány a frontról hazaözönlő katonaságot, pacifista és antantbarát elveinek megfelelően, Bortnyik Sándor: Vörös mozdony, 1918 (olaj, vászon) A közelgő forradalmak dinamikus expesszionista-kubista jelképe