Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 16. terem. A boldog békeidőktől a monarchia összeomlásáig (1900-1919)

A frontok ugyan messze a központi hatalmak határain kívül húzódtak, a hátország azonban mégis egyre többet szenvedett. Magyarországon a Tisza István által elfogadott kivételes törvények alapján korlátozták a politikai jogokat és bevezették a hadigazdálkodást, ami a hatósági árszabályozástól a központosított nyersanyag-gazdálkodáson át a kényszermunka elrendeléséig terjedt. Kialakult a hadiüzemek rendszere (a háború végéig 900 gyárat helyeztek katonai ellenőrzés alá), és az élelmiszerhiány miatt 1915-ben bevezették a jegyrendszert. Évről-évre ismétlődött a hadikölcsönjegyzés és a háborús adománygyűjtés számtalan más formája. A pesti Deák-téren felállították a Nemzeti Áldozatkészség Szobrát, az adakozók emlékének megörökítésére. A nyersanyaghiány enyhítésére begyűjtötték a konyhai rézedényeket, vasra cserélték az aranyékszereket és beolvasztották a templomok harangjait. A nehézségek hatására nőtt a társadalom elégedetlensége, amit a gróf Károlyi Mihály vezetésével éledező politikai ellenzék igyekezett is kihasználni. A legsúlyosabb problémát azonban a nemzetiségek változó magatartása jelentette, a kezdeti lojalitás tűnőben volt. A nemzetiségi katonák tömegesen dezertáltak a hadseregből. Becslések szerint 1917 őszéig 600.000 nemzetiségi katona adta meg magát csak az oroszoknak és 80.000 volt a szökevények száma. A délszláv és a cseh emigráció tagjai már 1915től nyíltan hirdették a Monarchia szétrombolását. Kitartó agitációjukat végül 1918-ban koronázta siker, az antant hadviselő félnek ismerte el őket és lényegében kötelezettséget vállalt Csehszlovákia és Jugoszlávia létrehozására. 1918 őszére Bulgária, majd Törökország kapitulációjával összeomlott a balkáni front és ez reménytelenné tette a Monarchia katonai helyzetét. Október 17-én már Tisza István is elismerte: „ezt a háborút elveszítettük". A neheze még ezután következett, de a mérleg már így is rendkívül súlyos volt. Magyarország 3.800.000 embert mozgósított, ebből 661.000 (17%) elpusztult a frontokon, 743.000 (20%) Használt lövedékekből készített világháborús frontemlékek