Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 16. terem. A boldog békeidőktől a monarchia összeomlásáig (1900-1919)

Magyarország önbizalommal és várakozással tekintett a 20. század elé, és az optimizmus nem is volt alaptalan. A kétközpontú monarchia olyan nagyhatalomnak tűnt, amely képes garantálni polgárai biztonságát és lehetővé tenni boldogulásukat. Az országban a gazdasági élet szinte minden területén példátlan ütemű fejlődés zajlott le. A liberális gazdaságpolitika és a nagyarányú tőkebeáramlás nyomán viharos gyorsasággal épült ki az infrastruktúra. (A vasútvonalak egy lakosra jutó hosszúsága például még Németország és Anglia mutatóit is meghaladta.) 1890 és 1913 között az ipari termelés értéke megduplázódott. A gazdasági növekedés európai átlagot meghaladó mértéke nyomán a nemzeti jövedelem évi átlagban 3,7%-kal nőtt és a magyarországi pénzintézetekben elhelyezett betétek értéke az ötszörösére emelkedett. 1905-re az önbizalom jeleként, ha nem is Európa legfontosabb tőzsdéje számára, felépült Budapesten a kontinens legnagyobb tőzsdepalotája. A gyors gazdasági növekedés együtt járt a termelékenység és a technika fejlődésével is. Megkezdődött a mezőgazdaság gépesítése és a korábban a világ élvonalába jutott malomipar mellett körvonalazódott az új húzóágazat, a villamosenergiai- és elektrotechnikai ipar, amelynek két fellegvára a Ganz Villamossági Gyár és az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Tungsram) volt. Magyar mérnökök találmányaként született meg Faragó Géza: A Tungsram-gyár izzólámpa reklámja, 1912 körül A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. részvénye, 1918