Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

14. TEREM „Aminek megtagadása jogtalanság, annak teljesítése nem engedmény, hanem kötelesség" (Deák Ferenc) Tűrés, kiegyezés és fellendülés (Körmöczi Katalin - Haider Edit)

vevőinek névsora, a nevek mellett a sorsukra vonatkozó német, olykor magyar nyelvű bejegyzésekkel: halálnemek, börtönévek, vagyonelkobzások, kényszersorozások. A haditörvényszék elé idéző rendeleten a nevek között Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Andrássy Gyula, Gorove István, Beniczky Lajos és Almássy Pál neve is olvasható. Ereklyékké nemesült tárgyak: az első magyar felelős minisztérium elnökének, Batthyány Lajos grófnak a börtönben használt gyertyatartója, tollkése, golyóval átütött mellénye és holttestét elszállítani, eltemetni engedélyező iratok, dr. Hausman Ferenc, a család háziorvosa nevére kiállítva. Az aradi kivégzettek akasztófájának szilánkjai a nemzet vértanúira emlékeztetnek. Haynau parancsára 1849. október 6. után is folytatódnak a kivégzések. Október 24-én végezték ki Szacsvay Imrét, a Függetlenségi Nyilatkozatot kimondó országgyűlés képviselőházi jegyzőjét; reá és a polgári áldozatokra emlékeztetnek Szacsvay Imre búcsúlevelének lapjai. A börtön- és rabmunkák, valamint a nemzeti gyász szimbólumai idézik a kor szellemét, közöttük az aradi vértanúk névbetűiből összeállított karkötő, egy német boszszúmondat kilenc szavának kezdőbetűje. Összeolvasva: P(annonia) (Pöltenberg) V(ergiss) (Vécsely) Z)(eine) (Damjanich és Desswffy) T(oten) (Török) iV(ie) (Nagy Sándor), A(ls) (Aulich) ff(läger) (Kiss, Knézich) L(eben) (Lahner, Lázár, Leiningen) 5(ei) (Schweidel), azaz: Pannónia soha ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők. A KOSSUTH-EMIGRÁCIÓ Kossuth Lajos 1849 augusztusában Orsovánál átlépve a magyar határt, emigrált, mert nem tekintette véglegesen elveszettnek 1848-1849 vívmányait. „... Nemzetünk még bukásában is azon életerős tényezők közé lőn sorolva, melyekkel az európai történelem fejleményeinél számolni lehet, számolni kell"-vallotta Kossuth Lajos, aki 1867-ig a magyar emigráció vezéregyénisége maradt. Kossuth a Függetlenségi Nyilatkozatban megfogalmazott alapon politizált. Legfőbb törekvése az volt, hogy Magyarország felszabadításához külpolitikai támaszt és szövetségest találjon. Az európai hatalmi egyensúly azonban megkívánta a Habsburg-birodalom fennállását. Az emigráció nézeteiben megosztottá, szétszórttá, majd elszigeteltté vált. Emléktárgyak, dokumentumok mutatják be az emigrációban is kormányzóelnökként, államfőként tevékenykedő Kossuthot, felvillannak az emigráció különböző központjai, politikai elképzelései és az azokat képviselő személyiségek, politikai és sajnálatos személyi ellentéteikkel együtt. A Magyar Politikai Menekültek Londoni Egyesülete jegyzőkönyve és pecsétnyomója mellett látható a Magyar Nemzeti Igazgatósága - a Kossuth, Teleki és Klapka által 1859-ben Párizsban létrehozott emigráns kormány - pecsétje, a Klapka-légió emlékei, s egy lista a menekültek soraiból azoknak a neveivel, akik Isztambulból Amerikába bujdostak. Kossuth Lajos angol és amerikai útjainak állomásai, emlékei, a róla szóló híradások és üdvözlések, amelyek diadalútnak minősítik a magyar hazafi fellépését. Kossuth az emigráció évei alatt levonta 1848-1849 vitás és megkésett nemzetiségi politikájának tanulságait. Az 1851-ben megfogalmazott kiuthiai alkotmánytervezetében a XIX. századi nemzetiségi politika leghaladóbb elképzelését és egyben Magyarország polgári demokratikus államberendezésést vázolta. Kidolgozta az osztrák-magyar kiegyezés alternatívájaként is felfogható Dunai Szövetség tervét is, amit azonban 1862-ben - váratlan napvilágra kerülésekor - a hazai közvélemény, az emigráció és az érintett nemzetiségek nagy része is elutasított. Az amerikai körút után Kossuth családja-