Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

10. TEREM Magyarország a XVIII. században (Németh Gábor - Aczél Eszter)

21. A „magyar Versailles"-nak nevezett fertődi Esterházy-kastély, 1791, rézmetszet szak elvetését emlékérem formájában is megörökítették. II. József beolvasztó politikájának céljait szolgálta az 1784. évi, a német nyelvet Magyarországon kötelező érvényű államnyelvvé tevő nyelvrendelete, valamint az ország tíz kerületre osztása a megyék ellenállásának megtörésére. E törekvéseket ellenállás és a nemzeti érzés erősödése fogadta. Igazgatási reformjaival kapcsolatos pecsétnyomók és dukátok sorakoznak fel a vármegyék pecsétnyomóival szemben. A Magyarországra nézve pozitív és negatív döntések kettősségének tulajdonítható, hogy II. József trónra lépésekor az őt támogatók - az értelmiség, a protestánsok, a nemesség haladó gondolkodású képviselői -, az úgynevezett jozefinisták is mindinkább elfordultak tőle. A belső ellenállás és a külpolitikai kudarcok miatt, miként S. Mansfeld rézkarca is tanúsítja, az uralkodó halálos ágyán visszavonta rendeleteit: a türelmi és a jobbágyrendelet, az alsópapság helyzetét szabályozó rendelet kivételével. „MAGYAR HAJNAL HASAD, DE MEG NEM VIRRADT MÉG ..." (Ismeretlen szerző, 1790 körül) 1790. február 21-én Budán fogadták a „kalapos király", II. József által visszaküldött Szent Koronát. Az eseményt szóban és képben egyaránt megörökítették, F. Gelineck színezett rézkarcát az emlékezés sorai teszik még színesebbé: „József elküldé koronánkat, a jegygyűrűt a király és nemzet között, Budára, s akkor lobbanánk örömre ... Bandériumok kelének össze minden vármegyében, s egyike jött őrzeni a nem-