Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

10. TEREM Magyarország a XVIII. században (Németh Gábor - Aczél Eszter)

mazó korabeli festménye alatt az uralkodásához fűződő eseményeket megörökítő emlékérmek kaptak helyet. Az ezüstérmek sorozatát a magyar királlyá koronázására vert ezüstérem nyitja meg, amelyet a spanyol örökösödési háborút lezáró rastatti béke (1714), a győzedelmes osztrák-török háború (Belgrád visszafoglalása, pozsareváci béke) és Savoyai Jenő halálára vert érmek sora követ. Mellettük látható a Pragmatica Sanctiót magába foglaló 1722-1723. évi országgyűlési törvények nyomtatott példánya. Mária Teréziát (1740-1780) uralkodói díszben ábrázolja egy ismeretlen festő olajfestménye (10. kép). A királynő trónra lépését a leányági örökösödés ellen fellépő európai hatalmak által kirobbantott osztrák örökösödési háború (1740-1748) követte. A bajor-francia szövetség és II. Frigyes porosz király (1740-1786) által indított támadással szemben a királynő fő támaszául a magyar rendek bizonyultak. Az 1741-es pozsonyi országgyűlésen „életüket és vérüket" („Vitám et sanguinem pro rege nostro!") és kellő katonai segítségnyújtásukat ajánlották uralkodójuk és a birodalom megmentéséért. A huszonhárom évesen trónra lépő, kormányzásban tapasztalatlan királynő az egyik legnagyobb Habsburg-uralkodónak bizonyult. Fő tanácsadója, Kaunitz kancellár segítségével társadalmi és politikai reformokra törekedett. A nemesi jogok korlátozására irányuló törekvései azonban sikertelennek bizonyultak, valamint ellenállásba ütközött 1767-ben a jobbágyi szolgáltatásokat és a robotot szabályozni kívánó Úrbéri Pátens is. Ezért kormányzata mindinkább mellőzte az országgyűlést, és reformjait rendeleti úton léptette életbe. A felvilágosult abszolutizmus szellemétől áthatott oktatási, egyházpolitikai, népjóléti és más reformjai mellett ott találjuk az ország gazdaságát torzító, politikai önállóságát csorbítani szándékozó rendelkezéseit is. Igazgatási reformjai közül legjelentősebb az 1754-ben bevezetett, Magyarországot kedvezőtlenül érintő vámrendszer. Uralkodása alatt azonban az ellentétek rejtve maradtak. A királynő gondosan ügyelt magyarországi kapcsolataira. Az udvarhű arisztokrácia, az általa életre hívott nemesi testőrség és a magasabb államhivatalnokok képzésére alapított bécsi Theresianum egyaránt a magyar kapcsolatok szorosabbá fűzését szolgálta. Jobbágyvédő politikájának is része volt a jó császárnő mítoszának kialakulásában és a gyarapodó ország Habsburg-hűségének elmélyülésében. Erre utal a korabeli jelmondat: „Ha nincs osztrák királyunk, bírjon minket osztrák királynő!" A királynőt barokk uralkodói pompában megjelenítő olajfestmény körül elhelyezett rézmetszetek külpolitikája kezdeti nehézségeire és a magyar nemességhez fűződő szoros kapcsolatára utalnak, így az 1741-es pozsonyi országgyűlésen a magyar rendek hódolatát és az osztrák örökösödési háború idején a magyarok segítségét kérő királynőt ábrázoló rézmetszetek. A hétéves háború korába vezet át az egymással háborúzó nemzeteket felvonultató, valamint a lobositzi vereséget megörökítő gúny kép. (1756. október l-jén II. Frigyes a csehországi Lobositznál legyőzte a szászok segítségére siető osztrák-magyar sereget és betört Csehországba.) Emlékérmek és személyes tárgyak idézik az egész Európában a „magyarok királynőjééként emlegetett Mária Terézia korát. Az emlékérmek időrendben haladva: magyar királynővé koronázása (1741. június 25.), Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc (1708-1765) uralkodói közössége. (Lotharingiai Ferenc 1740-től társuralkodója volt a királynőnek, 1745-től ő viselte a német-római birodalmi császári címet is.) Erdély hódolatát és nagyhercegséggé emelését (1765), valamint az erdélyi határőrség megszervezését (1762), a Mária Terézia- (1757) és a Szent István-rend (1764) (77. kép) alapítását megörökítő érmek. Mindkét lovagrend