H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

8. TEREM (FOLYOSÓ) - A török kiűzése (1683-1699) Főúri és városi emlékek a XVII. századból (H. Kolba Judit)

8. TEREM (FOLYOSÓ) A török kiűzése (1683-1699) Főúri és városi emlékek a XVII. századból Az eddig végigkísért események a törökök kiűzését eredményező felszabadító hábo­rúkkal fejeződtek be. 1683-ban a törökök - Kara Musztafa vezetésével - megkísé­relték Bécs elfoglalását, de a Károly lotha­ringiai herceg és Sobieski János lengyel király vezette egyesült császári, lengyel, bajor és szász seregektől, megsemmisítő vereséget szenvedtek. 1684-ben megalakult a nemzetközi szö­vetség, a Szent Liga a Porta ellen. 1686. szeptember 2-án Buda is felszabadult. A törökök kezében lévő végvárrendszer fel­számolása után 1691-ben Szalánkemén­nél, 1697-ben Zentánál arattak fényes győ­zelmet a keresztény seregek. Tizenhat évi háborúskodás után 1699-ben a szembenál­ló felek megkötötték a karlócai békél: Ma­gyarországból egyedül a Temesköz maradt török kézen. A nagy nemzetközi figyelemmel kísért fel­szabadító háború csatáit, a keresztény és a török sereg vezéreit metszetek sora örökí­tette meg. Ugyancsak nagy számban ma­radtak olyan fegyverek, amelyekkel rész­ben a felszabadító sereg katonái harcoltak, részben a törököktől zsákmányoltak a győztes csaták után. Közülük a legneveze­tesebb Sobieski János szablyája. A győztes csatákat és a neves hadvezére­ket: Sobieskit, Lotharingiai Károlyt, Savo­yai Jenőt, Badeni Lajost, a nagy támogató, XI. Ince pápát és I. Lipót császárt érmeken is megörökítették. A kor szokása szerint ugyancsak érmeket vertek a nagy győzel­mek és nevezetes békék emlékére. A kiállítás további részében két-két egy­mást kiegészítő oldalt hoztunk létre. Bal oldalon a kastélyok jellegzetes emlékeiből ún. főúri ősgalériát mutatunk be. A külföl­di példára készült egész alakos ábrázoláso­kat már a XVI. század közepén elkezdték készíttetni először a Nádasdy-család tag­jai. A várak és kastélyok falán egymás mellé helyezett képekkel azt kívánták bi­zonyítani, hogy rangjukat, kiemelkedő helyzetüket a bemutatott ősök érdemeinek köszönhetik. A festmények legnagyobb ér­téke, hogy megörökítették a XVI-XVII. század káprázatos főúri viseletét: a jel­legzetes magyar szabású, hímzésű női és férfiruházatot, az ahhoz tartozó ékszere­ket, díszfegyvereket, néha szobabelsőket. A XVII. század a magyar nemzeti viselet fénykora volt, amikor a díszruhákon a nyugati divat hatása a legkevésbé érződött. Férfiaknál a mente, dolmány, fémgombok, vert csipkedíszítés, fém és tekert zsinór­övek, a nőknél kapcsokkal vagy fűzéssel összekötött vállfűzős ruhák, patyolat ing­vállak és ráncolt szoknyák jellemezték ezt a viseletet. Az élénk színű, olasz, spanyol és török anyagokból készült ruhákat csip­kékkel díszítették és skófiummal vagy selyemfonállal hímezték. A családi hasz­nálatra készített festményeken ezeket a díszruhákat örökítettek meg ismert és név­telen udvari festők. A képeken látható személyek a korszak legnevesebb főúri családjainak tagjai vol­tak: Nádasdy Tamás nádor (1554­1562) és felesége, Kanizsai Orsolya; Es­terházy Miklós nádor (1625-1645) és Es­terházy Ferencné; I. Rákóczi György (1630-1648) erdélyi fejedelem; Nádasdy Ferenc (1664-1671) országbíró (72. kép) és felesége, Esterházy Anna Julianna (73. kép); Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér és testvére, Zrínyi Péter (1665-1671). Az asztali vitrinekben a festményeken lát­ható női ékszerek (forgó, övcsat, öv, zo­máncdíszes nyakék, illatszertartó), keszke­nők (amelyeket a menyasszony jegyaján­dékul adott vőlegényének), rózsafüzér és imakönyvborító, majd féifiékszerek (ék­övekkel, zománccal díszített mellboglá­rok, díszgombok, férfiövek és Hann Se­bestyén ötvös által készített kengyelpár) láthatók. Különféle órákat (asztali, napóra, zsebóra) és XVII. századi műszereket mu­tatunk be ugyanitt. A festmények alatt álló egyik kelengyeládát mátkapárt ábrázoló festett szobrok díszítik (77. kép), a mási-

Next

/
Thumbnails
Contents