H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

5. TEREM - Hunyadi Mátyás kora (XV. század második fele)

36. Festett fapajzs Mátyás királyra utaló M betűvel, XV. század második fele alakos kályha és a Mátyás-címeres kályha csempéit állítottuk ki. Egy harmadik kályhából származó, a trónoló Mátyás alakjával díszített csempe vegyesmázas eljárással - ón- és ólommáz együttes alkalmazásával - készült. Az 1470-es évek közepétől itáliai, majd magyar mesterek majolikagyártó műhelyt működtettek Budán, a budai palota ónmázas padlócsempéi ennek termékei. MÁTYÁS HADSEREGE A korábban meghatározó nemesi banderiális egységek és a telekkatonaság szerepe Mátyás király uralkodása idején némileg visszaszorult. Pénzügyeinek rendezését követően Mátyás nagyrészt idegenekből (csehekből, németekből) álló, néhány ezres zsoldossereget tartott fegyverben, amelynek létszáma a hadjáratok idején 10-15 000 főre emelkedhetett. Ez a hadsereg jelentős hadnak számított Európában. Négy fegyvernemre oszlott: nehéz- és könnyűlovasságra, gyalogságra és tüzérségre. Csatadöntő fegyverneme a nehézlovasság volt - a könnyűlovasság jelentősége elsősorban a XV. század végi török „háborúkban" mutatkozott meg. A gyalogság, melynek létszáma fokozatosan emelkedett, nehézfegyverzetűekből, pajzsosokból, könnyűfegyverzetűekből, ezenkívül számszeríjászokból és kézipuskásokból állt (36. kép). Mátyás király az ágyúknál többre tartotta a kődobó ostromgépeket. Ennek ellenére számos ágyúja volt. Csóka és Elefánt nevű ágyújának neve, utóbbinak pedig rajza is fennmaradt. A tárló mellett látható Mátyás híres hadvezérének, Kinizsi Pálnak sodronyos vassapkája, sodronyinge és kardpengéje. Kinizsit az általa alapított nagyvázsonyi pálos kolostorban temették el, sírjára a XVIII. században találtak rá építkezéshez követ kereső jobbágyok. A TRÓNTEREM KÁRPITJA Mátyás trónkárpitja'mak legépebben megmaradt darabja az arany- és selyemfonalból szövött, mintázatában zöld bársonnyal kontúrozott kárpit a firenzei textilművészet remeke, közepét Mátyás címere díszíti. Stílusa alapján Antonio Pollaiuolo firenzei festő-szobrász rajza nyomán készült az 1470-es években (37. kép).