H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)
4. TEREM - Falvak és városok a XV. század második felében - a XVI. század elején (Biczó Piroska)
33. Nyomtatott misekönyv festett díszítésű oldalának részlete ( Missale ad usum dominorum Ultramontanorum), Verona, 1480 t&,tfőfUmabocde 9 of* a f&ncede qsope pe 9 uitqfolénita< téboní facti fpöe coli mii6»celcfl:ib 9 t>cfide' • rue accéfi fontes tnte I flttanV.flber.euifdes Llifla3« irit 9 »íii re. pleuit torban [tei-rap 'alla, et (bocqô cőtlnet oifita fciétias ba< bit uociu.aUa.all'.i.aUa» |e,Cőfirmaboct>e 9 q6 Opeiatufl cíiíiiobir. a te, pio fanctotuo quodeftf bierufalé$.0lia.ofo ci bodierna 2 Íat>teb 9 ür.&ri5 ^omplcréfDtce t,<.«.colteeie«ïtomee Difcipulipantcr i eo/ oéïoco.mfactueéîe pete tkelo forms îta< $ adtiententte fpűe uebemétís^eplemt totaoomoubtejatit oéte6.£tappauteífít Ulis ötfpernte ligue tácpignietfcdttqí fa* prafinguloeeo^.ßt repletífstomeofpű fanctojTcepcrfitloci uarite linguieíp:ont ípirttuo fanctueöa' bateloqmilnô. $ra"t afiimbienifalem ba> bitanteóiiideiutrúe ligiofueromninatio neauefnbceloé. $a> dőkolónia élt Budán, polgárjogot azonban nem szereztek. A különböző városok azonos nemzetiségű csoportjai között élénkek voltak a határokon is átívelő családi és gazdasági kapcsolatok. A kereskedelem súlypontjainak áttevődését gyakran a kereskedőcsaládok átköltözése is követte. Dobringer Miklós budai polgár (ti462) sírkövének címerével a Selmecbányái jogkönyv elején találkozunk, a család tehát Selmecbányáról származhatott Budára. A LITURGIKUS TÁRGYAK MŰVÉSZETE A terem ablak felőli részében templomok felszerelési és berendezési tárgyai láthatók (29. kép). Az egyik miseruha gránátalmás díszű vörös és zöld, velencei bársonya viszonylag ritka a XVI. századból ránk maradt itáliai textilek között. A fektetett és lapos hímzéssel készült kereszt hosszanti szárán Keresztelő Szent Jánost, Mihály arkangyalt és János evangélistát ábrázolták, a keresztszárakra pedig az Angyali üdvözlet jelenetét hímezték (30. kép). Főpapi palástok (pluviálék) fényét emelték a díszes palástkapcsok. A XV. század utolsó negyedében az egyházi kegytárgyakon is megfigyelhető a késő gótika dekorativitása. A díszítés gazdagabbá válik, gyakran alkalmaznak sodronyzománcot. Az ún. Nyári-kehely cuppájának (pohárrészének) foglalatát a sodronyzománcos és vésett díszű korongokon kívül a XV. század második felében elterjedő bőrtűs eljárással díszítették. Ezt a technikát a vékony drótszálakból készített filigrándíszítés és apró fémgömböcskék együttese jellemzi. A cuppa alatt a nodus építészeti elemeket utánzó, fiatornyokkal és gótikus kúszólevelekkel díszített szamárhátíves fülkesora a korszak kedvelt motívuma. A kehely talpára a magyar szent királyok - István, Imre és László - alakját vésték (32. kép). A domborítással készült körtékkel és naturalisztikus levelekkel díszített nagyváradi misekannák az 1500 körüli magyarországi ötvösművészet remekei, melyeken az augsburgi és nürnbergi ötvösművek hatása érződik (31. kép). Misekönyvek és liturgikus könyvek iránt a középkorban nagy volt a kereslet, különösen a több oltárral rendelkező - így elsősorban városi - plébániákon. A Magyarországon használt első nyomtatott misekönyvek olasz és német nyelvterületről származtak. Betűtípusuk és festett díszítésük a kézzel írt kódexeket utánozza. A bártfai könyvtárból származó Missale ad usum dominorum Ultramontanorum című, Veronában nyomtatott misekönyv a Magyarországon miséző papok számára készült, a magyar szentek ünnepeit is tartalmazza (33. kép).
