H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

3. TEREM - Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi János kora (XV. század első fele) (Kiss Etele-Ritoók Ágnes)

21. Kazula hátoldala (részlet), Kassa, 1400 körül FEGYVERZET A törököktől 1396-ban, Nikápolynál elszenvedett vereség hatására jött létre a telekkatonaság intézménye, amely bizonyos számú jobbágytelek után a nemeseket egy lovas katona kiállítására kötelezte. A katonának íjjal és nyíllal, hosszú, kétélű tőrrel és karddal kellett bírnia. Védőfegyverként legfeljebb sodronyinget használhatott. Valószínű, hogy a telekkatonaság fő fegyvere nem a kard, hanem a szablya volt. A XV. század első felében a könnyűlovasság és a gyalogság egy része nyugati kardmarkolattal egyesített, megnövelt súlyú és méretű keleti szablyapengét, ún. „S" keresztvasú szablyát használt. A XV század közepétől teljes páncélt öltő nehézlovasság fő fegyverneme ugyanakkor a súlyos és erőteljes kard volt. Köztük újdonságnak számított egy 80-90 cm hosszú, rombusz metszetű, erőteljes hegyben végződő kardtípus. SZERZETESEK A XV. század első felében az országban működő szerzetesrendek közül elsősorban a ferenceseket kell kiemelni. Aferences rend szigorú (obszerváns) irányzata az 1430-as években alakult ki. Az obszervánsok Magyarországon földesúri támogatással, elsősorban birtokközpontokban és mezővárosokban alapítottak több új kolostort vagy vettek át régieket. Az eretnekek (husziták) és a pogányság (törökök) elleni küzdelem hirdetése mellett, a parasztság és a polgárság lelki gondozásán át a ferenceseknek nagy szerepük volt a népi vallásosság alakításában, a Máriakultusz terjesztésében. E rend tagja volt a nándorfehérvári győzelem részese, az 1690-ben szentté avatott Kapisztrán János is. Újlaki sírja a középkori Magyarország egyik jelentős búcsújáróhelyévé vált. A zarándokok számára készült met-