H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

2. TEREM - Az Anjou-uralkodók kora (XIV. század) (Kovalovszki Júlia)

15. Miseruhát díszítő hímzett kereszt részlete, XV. század eleje Az élénk kereskedelem és pénzgazdálkodás következtében nagy lendületet vett a városok fejlődése. Elsősorban a határvárosok erősödtek meg, amelyek a ki- és bevezető utak mentén keletkeztek. Az ország külkereskedelmi kapcsolatai főleg Velence, Dél-Németország és Lengyelország felé irányultak. Sajátos színfoltot jelentettek a városfejlődésben a bányavárosok. A legtöbb kiváltsággal rendelkező, fallal körülvett városok mellett megjelentek az egyszerűbb, nem erődített mezővárosok is. A nemesfémek bányászata nyersanyagot szolgáltatott a művészi iparágnak, az ötvösségnek.. A tárlóban ötvösszerszámok és ötvösművek szép sorozata látható. Kiemelkedőek a földbe rejtett együttesek, a „kincsek", amelyek elrejtőik vagyoni helyzetéről is tanúskodnak (körmendi lelet, kunfehértói lelet: „Sinka mester" kincse, XIV. század). Itt kaptak helyet a bronzöntés kiváló termékei, az aquamanilék, mozsarak, gyertyatartók. A városi kézművesség néhány más ágának szerszámai, illetve készítményei következnek. A XIV. században az azonos iparágakat űzők, érdekeik védelmére, szövetségekbe kezdtek tömörülni. Ezekből alakultak ki a céhszervezetek. Egy-egy céh több rokonszakmát is összefogott, például a kovácsok céhébe nemcsak az egyszerű szerszámkészítő vagy patkolókovácsok, tartoztak, hanem a lakatosok, fegyverkovácsok késesek is. A bemutatott vasszerszámok.