Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

6. TEREM - Római kori barbárok (Kr. születése körül-5. század első harmada) (Istvánovits Eszter-Kulcsár Valéria)

84. Az osztropatakai vandal fejedelmi lelet (3—4. század) a szarmata belháború, melyről római források is beszámolnak. A több antik szerző - köztük elsősorban a már említett Ammianus Marcellinus - által leírt események értelmezése ma még nem egyértelmű. E szerint a hunok elől menekülő gótok a Maros völgyében az Alföld irányában nyomultak előre. A megrémült „szabad szarmaták" felfegyverezték az ún. „szolga szarmatákat". Utóbbiak c fegyvereket uraik ellen fordították. Nem világos, hogy valójában társadalmi kategóriákról van-e szó, avagy sokkal inkább - s ez a valószínűbb - a szarmaták különböző törzsi csoportjai közötti összecsapásról. Mindenesetre küzdelmükbe beavatkoztak a rómaiak is. A válság elhúzódott, s több mint tíz esztendő után 334 táján záródott le. A rómaiak ekkor már tömegével telepítették be a barbárokat a birodalom területére. A szarmaták meggyengülését jelzi talán az ún. Csörsz-árok kiépítése. Az összesen 1260 km hosszú, helyenként több párhuzamos vonalban futó nagy sánc-árok védmű - mely mintegy körülöleli az Alföldet - a legelterjedtebb nézet szerint római hadmérnökök segítse-