Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

6. TEREM - A római kor (Kr. u. 6-Kr. u. 420) (Kocsis László-Tóth Endre)

sorban vidéken - fennmaradtak az őslakosság falvai, ahol a római foglalás előtti módon készült, kezdetleges lakóhelyeken élt tovább az őslakosság. A római élet nélkülözhetetlen tartozéka volt a közösség szórakozását biztosító amphiteatrum és a közfürdók, amelyek minden városban, katonai és polgári településen megépültek. Az ellipszis alaprajzú, a közepén poronddal és emelkedő padsorokkal ellátott épületekben harci játékokat, olykor véres gladiátorküzdelmeket, állathecceket tartottak, de színházi játékokat is rendeztek. Az állatküzdelmeket leginkább medvékkel folytatták: tudjuk, hogy Pannoniából Rómába is szállítottak ilyen célra medvéket. A 10. vitrinben a játékokkal és a szórakozással kapcsolatos emlékeket, gladiátorszobrokat, zeneszer számokat gladiátorküzdelmet ábrázoló, Saváriából származó mézeskalácsmintát látunk. Figyelemreméltó a Leburna nevű pantomimművész sírfelirata: „... élt többé-kevésbé száz évet. Sokszor meghalt (a színpadon), de úgy, mint most, még soha." Kulturális tekintetben a legfontosabb változást az írásbeliség megjelenése jelentette, amely számunkra megfoghatóan a feliratállítás szokásában jelenik meg. Feliratokon örökítették meg az építkezéseket. Állampolgári kötelességből vagy magánfogadalomból az isteneknek kő oltárokat állítottak a császárok vagy a saját jólétükért, és szeretteik sírjait sírkövekkel jelölték meg. A Pannoniában előkerült több ezer felirat bepillantást enged a lakosság életébe, vallásosságába. A mindennapi életben a fából vagy csontból készült és viasszal bevont táblácskákra és papirusznövény rostjaiból készült anyagra hegyes szerszámmal írtak. Ali. vitrinben íróeszközöket, tintatartót és kisebb feliratos tárgyakat láthatunk. A fürdők és a városok akár távoli, bővizű és tiszta forrásból való ellátása a mindennapi élet elmaradhatatlan tartozéka volt. Föld feletti vízvezetékeket vagy föld alatti csatornákat építettek, amelyek vízzel látták el a kisebb-nagyobb közfürdőket és biztosították az ivóvízellátást. A fürdők nemcsak a sport, hanem a társadalmi összejövetelek központjai is voltak. A 12. vitrinben a sporttal, és a fürdőélettel kapcsolatos emlékek (fésűk, szépítkezési eszközök, orvosi műszerek, vízcsapok) láthatók. Szép emlékei ennek a csoportnak a Nagytétényből (Campona) származó néger buszt alakú bronzedény, a balsamarium. Az ifjak testedzéséhez (birkózás) használt olajok küzdelem utáni eltávolítására kaparóeszközt, strigilist használtak. Kivételesen szép a Brigetióban előkerült emailos, zománc berakású strigilis-pár. A tehetősebb polgárok messze földről hozatták megszokott italukat, ételeik alapanyagát, így került Pannoniába az amforákban szállított hispániai olaj, az égeikumi bor, a datolya, a füge, a halmártás (garum). Az osztrigahéjat Zalalövőn találták. 13-16. VALLÁSI ÉLET A helyi őslakosság vallásáról és hiedelemvilágáról csak néhány szórványos adatunk van, maradandó emlékeket nem hagytak maguk után. A római vallás közömbös és toleráns volt a meghódított népek vallási felfogása iránt. A betelepülő rómaiak a legfontosabb helyi isteneket a megfelelő funkciójú római istenekkel azonosították. A kevésbé jelentős helyi istenek pedig a vallási megnyilvánulások alacsonyabb - a varázslás, a babona - szintjére süllyedtek vissza. A római államvallás központjában a főistenhármas. Jupiter, Juno és Minerva tisztelete állt. A capitoliumi triász szentélyek minden városban megépültek, ahol az istenek szobrait őrizték. A hivatalos vallásosság legfontosabb megnyilvánulása az uralkodók tisztelete volt. A császárokat eleinte haláluk után, néha már életükben istenként tisztelték. A császártisztelet szertartásait mind a katonai, mind a polgári életben elvégezték. Az uralkodó ezáltal biztosította magának a nép és a katonaság húségét. A római vallást a szigorúan végrehajtott szertartások jellemezték. Ezek a cselekmények irányítottak és szabtak meg minden állami és magántevékenységet. Céljuk az istenség jóakaratának a megszerzése, a siker biztosítása volt.