Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

5. TEREM - A kelták (Kr. e. 450-Kr. születése körül) (Szabó Miklós)

64. Szárazd-regölyi aranykincslelet, Kr. e.2. század A La Terce-stílust a thráko-illír kultúrkör közvetítésével érkező technikákkal (filigrán, granuláció) és motívumokkal ötvözte az a műhely, ahol a szárazd-regölyi arany- és ezüstékszerek készültek (64. kép). A szintézis legsikerültebb dokumentumai a maszkos gyöngyök. A 19. század végén előkerült kincsleletek a legvalószínűbb feltevés szerint a regölyi oppidum közelében lévő szentély fogadalmi ajándékai közé tartoztak. A nyergesújfalui geometrikus díszítésű bronz övlemez párhuzamait a Bosznia és Belgrád közötti térségből ismerjük. Végül a Kárpát-medencében a kőszobrászat kezdetei szintén az oppidumók korához kapcsolódnak. A százhalombattai erviscus oppidum lábánál talált mészkőfej meglehetősen durván hangsúlyozott plasztikus formaadása jól tükrözi azokat a nehézségeket, amelyekkel a tapasztalatlan kőfaragó munkája során szembekerült. Azt a rendkívül ígéretes fejlődést, amely a kelta kor végén a városiasodás folyamatával járt együtt, a történelem „kettétörte". Az észak-balkáni scordiscusokm Scipio Asiagenus a Kr. e. 80-as években mért katasztrofális vereséget. Valamikor a Kr. e. 1. század közepe táján, a dák király, Burebista, a Kárpát-medencei kelta hegemóniát zúzta szét. Ezt követte a Kr. e. 1. század utolsó évtizedeitől kezdve több szakaszban - a későbbi Pannónia római megszállása, majd tartománnyá szervezése. Másfelől viszont a szarmata iazygok Kr. u. 10 körül vándoroltak be a magyar Alföldre. Ezzel zárult a vaskori keltaság története a Kárpát-medencében. Civilizációjuk elemei azonban még hosszú ideig fennmaradtak. A kelták leszármazottai Pannónia provinciában több évszázadon keresztül jelentősen hozzájárultak a romanizált kultúra fejlődéséhez.