Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

Az egykor élt embereket körülvevő természeti környezet (T. Bíró Katalin, Medzihradszky Zsófia, Torma Andrea, Vörös István)

Az egykor élt embereket körülvevő környezet ÉLETTELEN TERMÉSZETI KÖRNYEZET Magyarország területén az elmúlt korok népei változatos, megtelepedésre és az eltérő életmód által támasztott igényekhez sokféleképpen hasznosítható környezeti feltételeket találtak. A Kárpát-medence belső területét az Alpok és a Kárpátok hegykoszorúja védi, termékeny síkságok, dombok, alacsony hegységek vidéke, amely gazdag élővizekben. Földrajzi képe az ember megjelenésének idejére nagyjából kialakult, bár a felszínformáló erők hatására máig folyamatosan változik. Emelkedő és süllyedő területek, erózió, folyók, csapadék és a szél építő és romboló munkája alakította a térséget. A folyók medre a jégkorszak és a holocén időszak határán jelentős mértékben megváltozott (I. kép). A szabályozatlan folyómedrek, különösen az Alföldön nagy területeket öntöttek el vízzel, több-kevesebb rendszerességgel. Erről tanúskodik a vízszabályozások előtt készült részletes felvétel (2. kép). A 18. századi állapotot nem vetíthetjük vissza mechanikusan a régészeti korokra. A folyók vízjárását, a természetes növénytakarót és állatvilágot is erősen befolyásolták, az őskőkorban alapvetően meghatározták az egykori éghajlati viszonyok. A ncgyedidőszak időrendjét is a klimatikus tényezők váltakozása alapján szakaszolhatjuk. A negyedidőszakot két nagyobb részre bontják, a pleisztocénre, azaz a jégkorra, illetve a holocénre, azaz a jelenkorra. A jégkorszakokat lehűlési (eljegesedési, glaciális) és felmelegedési (interglaciális) szakaszokra bontjuk (1.8 kép). A glaciálisukat alpi folyókról és tavakról nevezték el (Günz, Mindéi, Riss, Würm). A glaciálisokon belül sem volt egyenletesen hideg az időjárás, hidegebb, stadiális és melegebb, inter stadiális periódusok váltották « egymást. Jelenleg is egy felmelegedési időszakban élünk, amelynek finomabb tagolása a melegebb és hidegebb, illetve csapadékosabb és szárazabb időszakok alapján történik. A máig ható környezeti tényezők jelentőségét folyamatosan kiegyenlítette, majd felülmúlta az ember környezet-átalakító tevékenysége. Magyarország területének kb. 80%-át ne- 7 gyedidőszaki képződmények borítják. Ezek között a legjelentősebb a lösz, amelynek átlagos vastagsága 10-20 m, helyenként eléri a 150 m-t. A vastagabb löszökben a vörösbarna agyagrétegek az enyhébb-csapadékosabb éghajlat hatására kialakult régi felszíneket jelzik. Az emberré válás lényeges eleme az ősembert körülvevő élő és élettelen természeti környezet felhasználása és átalakítása, egyre fokozódó mértékben. A szerves eredetű nyersanyagok megmaradásának esélye azonban jóval kedvezőtlenebb. A folyamat egyik fontos bizonyítéka a szerszámok, elsősorban kőszerszámok megjelenése - ami az arra alkalmas kőzetek tudatos, egyre bonyolultabb fizikai átalakítását jelenti. A mesterséges anyagok (először a kerámia, azaz égetett agyag) nagy tömegben, a háztartás és az anyagi kultúra jellemző elemeként az újkőkorban jelenik meg életünkben. A korábban megszerzett ismeretek - kalapálás, csiszolás - során kialakított negatív formák, az edénykészítés és főzés során szerzett pirotechnikai és gyakorlati kémiai ismeretek valószínűleg együttesen hozták létre a fémek megmunkálásához, később ötvözéséhez-öntéséhez szükséges technikai hátteret. A magas hőmérséklettel való megfelelő bánásmód lehetővé tette egyre igényesebb mesterséges anyagok, ötvözetek (üveg, vas) előállítását. Ezek az ismeretek mindig is megbecsült mesterek szellemi kincsei közé tartoztak, amiről a régészeti leletekben a műhelyanyagok, raktárleletek, különleges sírleletek tanúskodnak. A NÖVÉNYVILÁG A földtörténeti léptékkel mérve nagyon gyors időbeli és térbeli klimatikus változások nagy és maradandó hatást gyakoroltak a növénytakaróra. A jégár előretörése a növénytakaró délre húzódását eredményezte, majd a klíma javulásakor ismét észak felé „vándoroltak" a növények. Az eljegesedési fázisokban az erdőtlen, lágyszárú, hideg- és szárazságtűrő növényekből