Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

5. TEREM - A vaskor. Szkíták, Hallstatt-kultúra (Kr. e. 800-Kr. e. 450) (Kemenczei Tibor)

5. ÉKSZEREK Az előkerült leletek szerint ítélve az Alföld-csoport népénél az ékszerkészlet különböző eredetű tárgytípusokból tevődött össze. Egy részük tonnáját (elektron-, aranylemezzel borított, spirális alakú hajkarikák: Piliny, Tiszavasvári, karperecek, arany ruhadíszek: Szentes-Vekerzug) keleti mintaképek alapján a helyi műhelyek adták meg, másik részüket a kelet-alpi, közép-dunai hallstatti kultúrától és az Észak-Balkánról vették át. Az utóbbi tárgycsoportba mindenekelőtt a bordázott, rovátkolt díszű bronz karperecek és a fibulák, az üveg- és borostyán gyöngysorok (Szentes-Vekerzug) tartoznak. Az ékszerek között találunk olyan darabokat is, amelyek magukon viselik az állatstílus ismérveit. Kígyófejet ábrázol két, a Szentes-vekerzugx temetőben talált bronz karperec vége. Ugyancsak kígyófejhez hasonlít a bronz-, elektron-, aranylemezzel borított hajkarikák némelyikének az egyik vége (Piliny, Tiszavasvári). 6. KERÁMIAMŰVESSÉG Az alföldi fazekasoknak a temetkezésekbe helyezett termékei között egyedi munkákat és tömegárut egyaránt találunk. Az előbbiek formájukkal, díszítésükkel tűnnek ki az agyagedények közül, míg az utóbbiak a kerámiaművesség technikájának jelentős fejlődéséről tanúskodnak. A korongolatlan edények között a bevésett mintaelemekkel (lovas alakok, horogkereszt, hullámvonal, rombusz) díszített fazekak, kis csuprok (Tiszalök-Vásárhalom, TiszaeszlárSzelőhalom, Tápiószele) is vannak, amelyek kultikus célt szolgálhattak. Az Alföld-csoport népéhez fűződik az őskor egy jelentős technikai újításának elterjesztése a Kárpát-medencében. Ez az edények fazekaskorongon való készítésének eljárása volt. Fazekaskorongon gyorsabban, jobb minőségben lehetett kerámiát gyártani, mint anélkül. A Középső-Dnyeszter medencéjében a Kr. e. 7. század második felében letelepedett szkíta lakosság a Fekete-tenger mellékén fekvő görög gyarmatvárosok, mindenekelőtt Olbia műhelyeitől vette át a korongolt fazekastermékeket s azok gyártásának módját. Az Alföldre innen jutott el ez az edénykészítési eljárás, ahol gyorsan elterjedt. Korongolással főleg amforák, korsók, tálak, urnák készültek (Szentes-Vekerzug, Tiszavasvári). HALLSTATT-KULTÚRA (Kr. e. 8. század-5. század első fele) A vaskor első felében a Kelet-Franciaországtól a Közép-Dunáig terjedő területeken élt lakosság agyag-, és fémművessége sok hasonló terméket gyártott, temetkezési szokásaiknak, hitvilágának, művészetének számos közös eleme volt. Ennek az anyagi és szellemi kultúrának a teljes emlékanyagát az ausztriai Hallstatt község mellett feltárt nagy temetőről nevezték el. A Dunántúlon a hallstatti kultúrának keleti változata volt honos. A keleti hallstatti kultúra emlékeinek tanúsága szerint a gazdaság, a vasművesség, a déli és nyugati kereskedelem fejlődése átalakította a társadalmat, a települési viszonyokat. A társadalom vezető rétege számban, hatalomban erősebbé vált. A Kr. e. 6. század második felétől a Kárpát-medence nyugati felében a hallstatti kultúra fejlődése a nyugati területektől eltérően alakult. Ez az alföldi szkíta kultúrájú népesség hatásának, támadásainak következménye lehetett. A nagy központi telepü lések jelentősége csökkent, új, erődítés nélküli falvak létesültek, a halomsírmezőkben a temetkezés abbamaradt. A Dunántúl területén a nyugati kultúrkörrel való egységesedés újabb szakasza a kelta nép hódítása nyomán következett be a Kr. e. 5. század folyamán. 7. TELEPÜLÉSEK, TEMETKEZÉSI RÍTUS A legjelentősebb települési központok SopronVárhelyen, Süttő-Földváron, SzázhalombattaFöldváron voltak. Ezeket föld-, fa-, kősáncok-