Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

3-4. TEREM - A bronzkor (Kr. e. 2800-Kr. e. 800) (Szatmári Ildikó)

43. Díszített arany lemezkorong csüngők, Szarvaszó, Kr. e. 12. század világgal való érintkezés ösztönző hatására jöhetett létre. Az Ottlakán talált díszkorongokon a spiráldíszítés mellett ember-, állatábrázolás is megfigyelhető. A Duna-Tisza vidék, Erdély bronzkori aranyművészetének mesterremekei a Kr. e. 2. évezred második felére keltezhető, gazdag díszítőmotívumokkal ellátott aranykarperecek. Külön említést érdemel a Dunavecsén talált szép példány, valamint az ezüstberakásos, bikafej alakúra megformált erdélyi darabok (42. kép). Ezek nem a mindennapi viselet részei voltak, sokkal inkább tulajdonosaik rangját, méltóságát jelezték. A Kr. e. 2. évezred utolsó századaitól kezdve - a bronzeszközök, fegyverek tömeges gyártásával egy időben - az aranyfeldolgozás egyre jelentősebbé vált a Tisza vidéken. Számos kincsleletből tudjuk, hogy az ötvösmesterek főleg egyszerű, díszítetlen vagy spirálkorongban végződő karpereceket, csónak alakú haj karikákat, spirál gyűrűket készítettek aranyból (Derecske, Tarpa, Sárazsadány, Nyíracsád). A Bodrogkeresztúron előkerült kincsben a díszítetlen arany karikák mellett egyedi ékszernek tekinthető a spirálisban végződő, geometrikus mintával díszített lemezkarperec. Az erdélyi ötvösség egyedi alkotásai fordulnak elő a Szarvaszón talált kincsben. A lemezből készült, vésett geometrikus mintával díszített spirálkorongok hajdíszek lehettek (43. kép).