Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)
3-4. TEREM - A bronzkor (Kr. e. 2800-Kr. e. 800) (Szatmári Ildikó)
3-4. TEREM A bronzkor Kr. e. 2800-800 A Kárpát-medence bronzkorára a sűrű népmozgások és háborúskodások jellemzőek. Az Alpok keleti nyúlványai és a Kárpátok által határolt medencét sajátos földrajzi helyzetének köszönhetően legtöbbször érintették a bronzkor folyamán végbemenő, különböző irányból érkező hatások és etnikai vándorlások hullámai. Ugyanakkor a Duna természetes belső határt jelentett, elválasztva a keleti és nyugat régiókat. Feltehetően ez a magyarázata annak, hogy a Kárpát-medence bronzkorának nincs egységes története. A bronzkor gazdasági alapja a mezőgazdaság mellett az új fém, az új fémműves technológia, a bronzöntés megismerése, meghonosodása, majd elterjedése volt. Ez a hosszú, évszázadokon át tartó folyamat lényeges és alapvető társadalmi-gazdasági változásokat idézett elő a bronzkori közösségek életében. A bronz megkönnyítette a vagyon felhalmozását. A belőle készült tárgyak használatuk kezdetén - főleg nehéz megszerezhetőségük miatt - elsősorban értékhordozó, „presztízstárgyként" szolgáltak, csak a társadalom szűk rétege számára voltak elérhetőek. Birtoklásuk, főleg a fegyvereké, hatalmat, gazdagságot jelentett tulajdonosaiknak. Mindez nagymértékben elősegítette és felgyorsította a közösségeken belüli társadalmi differenciálódás megindulását. Ezt jól tükrözik a régészeti adatok: a telepek, temetők szerkezetének változása, a kialakult vezető réteg megerősödött hatalmi helyzetét biztosító bronz és arany kincsleletek számának növekedése, a földvárak, sőt fellegvárak kialakulása. A Kr. e. 2. évezred folyamán fokozatosan kibontakozó gazdasági fejlődés következtében a fémművesség mind a termékek mennyiségét, mind technikai színvonalát illetően olyan dinamikus fejlődésnek indult, mely lehetővé tette, hogy az évezred végére a nagy bronzöntő műhelyekben már tömegesen állítsák elő a művészi kivitelezésű bronzfegyvereket, -eszközöket, -ékszereket. Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy az Európát átszelő főbb kereskedelmi útvonalak egy része a Kárpát-medencén keresztül vezetett, mégpedig először az Alföld közepén, később az Alpokalján, megkönnyítve a nyersbronz, a félkész és késztermékek eljutását a különböző régiókba. Mindez nehezen képzelhető el szervezett belső és külső gazdasági viszonyok nélkül. 1. A BRONZKORI FÉMMŰVESSÉG AZ ELSŐ MŰHELYEKTŐL A BRONZFELDOLGOZÁS KITELJESEDÉSÉIG: A BRONZÖNTÉS TECHNOLÓGIAI FOLYAMATAI A bronz felfedezése, a bronzöntés technikai eljárásainak kialakulása és fejlődése önmagában hosszú évszázadokat vett igénybe. A bronzöntés legkorábbi bizonyítékai a Kr. e. 4. évezredből Mezopotámiából és Egyiptomból maradtak ránk. Tudománya Kis-Azsián és ÉszakAfrikán át jutott el Dél-Európába a Kr. e. 3. évezred második felében, majd fokozatosan terjedt el egész Európa területén a Kr. e. 2. évezred elejétől kezdve. A korszak legkorábbi fémleletei jórészt még rézből készültek. Feltehetően a véletlen során születtek meg az első ötvözetek, amikor a rézérccel együtt az arzéntartalmú ásványokat is kohósították. Az így készült arzénbronz anyagú tárgyak már keményebbek, tartósabbak voltak elődeiknél. Ezek az ötvözési kísérletek vezettek a valódi bronz - 90% réz és 10% ón vagy antimon ötvözete - előállításához. A bronz feltalálását nem követte rögtön annak tömeges elterjedése. Az agancsból készült földművelő szerszámok, a kézműiparban vagy egyéb gazdálkodási ágakban (vadászat, halászat, állattenyésztés) alkalmazott csonteszközök még hosszú ideig nem vesztették el jelentőségüket, sőt eleinte a csiszolt kővésők, kőbalták is használatban voltak. A korszak kezdetén csak elvétve bukkan fel a leletek között egy-egy bronztárgy, főleg ékszerek, ritkábban kis tőrök vagy nyél lyukas balták. Hosszú évszázadoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy a bronzfegyverek, -eszközök, -ékszerek lassan emelkedő szintű minőségi előállítása a Kr. e. 2. évezred vége felé már mennyiségi termelésbe csapjon át.
