Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

2. TEREM - Az újkőkor és a rézkor (Kr. e. 6000-Kr. e. 2800) (Kalicz Nándor-Raczky Pál)

26. Rézeszközök a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, rézkor, Kr. e. 4000-3600 közötti szoros kulturális kapcsolódást többek között a presztízst képviselő tárgyak révén is meggyőzően lehet bemutatni. így a Kárpátmedencei újkőkor egyik különleges jelentéstartalmat hordozó emléke az a középen átfúrt és függesztőlyukakkal ellátott korong, amely a kor ritka nyersanyagából, a már említett adriai (és égei) Spondylusból készült. Ezek az állandósult formát őrző „ékszerek" sírokban és településeken egyaránt előfordultak és ritkaságuknál, korlátozott elérhetőségüknél fogva igen nagy értéket képviseltek. Ugyanez a sajátos jelentéstartalmat hordozó forma öröklődött tovább a rézkorra, amikor az új korszak új presztízsnyersanyagából, az aranyból mintázták meg. A nagy arany csüngők Tiszaszőlősről, Hatvanból és Hencidáról kerültek elő, de e nagy ékszerek mellett a típus kisebb változatai is előfordultak az Alföldön, kincsleletekben és a rézkori sírokban hajfonatdíszként. A nagy aranykorongok másik formai variációját a Dunántúl három dudorral díszített példányai képviselik. Ezek közül a legutolsó két darab Csáfordról (Zalaszentgrót) került a Magyar Nem-