Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

2. TEREM - Az újkőkor és a rézkor (Kr. e. 6000-Kr. e. 2800) (Kalicz Nándor-Raczky Pál)

anyagává. A leégett házak faldarabjainak lenyomatai kitűnően megőrizték a felidézhető építési technológia minden apró részletét. Az épületek padlóit és a vízszintes födémet sűrűn egymás mellé rögzített, hasított deszkaszálakkal készítették elő, majd ezt a felületet is sárréteggel fedték. Mindez garantálta e járófelületek szilárdságát és jó szigetelését. Beretytyóújfalu-Herpály településén a fentebb leírt szerkezetű emeletes házak maradványait is sikerült feltárni (22-23. kép). Korabeli, hasonlóan fejlett technológiával készült épületek párhuzamai elsősorban Délkelet-Európából ismertek. Az újkőkori és rézkori házak a tanyaszerű kisebb csoportoktól (Mezőkövesd, Öcsöd, Zalavár, Győr) a több tucatot is felölelő nagyobb falusi telepekig minden változatban megtalálhatók (Szárszó, Lébény, Polgár). Az újkőkori, majd a rézkori közösségek által megépített házak helye mindazonáltal nem véletlenszerűen, hanem bizonyos tervszerűséggel került kiválasztásra egy-egy kedvező fekvésű környezetben. Az épületek elhelyezkedése is sokféle formában figyelhető meg. A vizek partján egy-két sorban álló, illetve egy központi térséget lazábban vagy zsúfoltan körülvevő építményekből álló egészen kicsi, 2-3000 nrr-től a 30 hektárt is felülmúló méretű település maradványai fordultak elő. A legújabb nagy felületű feltárások (Füzesabony-Gubakút, Polgár-Csőszhalom) napvilágra került településrészletei egyegy „tervszerű" közösségi akarat szerint létrejött egységes településszerkezetet bizonyítanak. A Dunántúlon olyan település- és házforma jellemző az újkőkorban, amely szoros egységet alkotott Közép-Európával, míg az Alföldön inkább a déli, balkáni jellegzetességek jutottak érvényre. Mindkét területen számos esetben vették körül a településeket árokkal, sánccal vagy oszlopokból létesített kerítéssel. Sok esetben a házak rendkívül sűrűn épültek egymás mellé, és ha szándékosan vagy véletlenül leégtek, igen vastag törmelékréteget hagytak maguk után. Ezek az ismétlődő pusztulások, illetve a helyben megújított lakóhelyek együttesen több méter magas települési halmokat alkotlak, amelyeket fó//eknek nevezünk. Ez a településforma az Alföld déli részére voltjellemző, egy időben a lazább beépítettségű településekkel, amelyeken a házak irányítását az uralkodó széljárás határozta meg, azaz az épületek hossztengelye ezzel az iránynyal párhuzamos. Az utóbbi településszerkezet ugyanakkor azt is lehetővé tette, hogy a házak között a nagyállattartás is megvalósuljon. A vésztő-mágori teli-település egyik újkőkori házában egy kultikus sarok került feltárásra olyan tárgyak együttesével, amely nem a mindennapi élet szférájához tartozott. E tárgyak változatos formája, különleges elrendezése mögött egy bonyolult mitikus világ elképzeléseit, illetve a hozzájuk kapcsolódó szertartások rendszerét sejthetjük. A rézkori településfonna legjobb képviselői a Dunántúlon Zalavár-Basasziget és Győr-Szabadrétdomb, az Alföldön pedig Tiszalúc. Az utóbbi helyen egy kisebb közösség települt meg a palánkkal körülvett egy hektárnyi területen, ahol egy időben 26 ház állhatott fenn. Az épületek négy sorban helyezkedtek el úgy, hogy a kerítés és a házak között talán az állatok őrzését szolgáló 5-10 m széles beépítetlen sáv maradt. Az építmények túlnyomó részében, mint másutt is a Kárpátmedencében, két helyiséget alakítottak ki. A házak szerkezete az újkőkorban létrejött hagyományokat követte. A kis falu lakosságát 50-100 főre becsülhetjük, s élettartamát 100-120 évben határozhatjuk meg. 4. A VAD KÖRNYEZET, A VADÁSZAT EMLÉKEI ÉS KULTUSZA Az újkőkori ember megszelídített világát, amelynek jelenlévő kifejezője a családi tűzhely, a ház és tágabb értelemben a település egésze volt, a hatalmas és időnként félelmetes, ismeretlen vad világ környezete vette körül. Valószínűleg ez az - életmódot befolyásoló ellentétpár mélyen áthatotta az akkori emberek mindennapi gondolatait is. A külső természeti környezet már ebben a Kr. e. 6-5. évezred időszakában erőteljesen