Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

1. TEREM - Az őskőkor és az átmeneti kőkor (Kr. e. 400 000-Kr. e. 6000) (T. Dobosi Viola)

16. Jégkori farkas átfúrt szemfoga. Függő a Szelim-barlang (Tatabánya) késő jégkori rétegéből nusz-szobrocska" kerüljön elő. Ezek a szob­rocskák általánosan elterjedtek azokban a felső paleolit műveltségekben, amelynek kép­viselői megfordultak a Kárpát-medencében is. Nem ismerjük a szerepét a több lelőhelyen (Magyarországon Bodrogkeresztúron és Pilis­maróton) előkerült vésett peremű köveknek. Legszebb a bodrogkeresztiiri (15. kép). Hazánkban egyedülálló lelet a rénszarvas­agancsából (Ságvár) készített lyukas, díszítet­len bot. A kőből (Arka), állatfogakból (Szelim­barlang, 16. kép) csontból (Jankovich-barlang, 17. kép), harmadkori csigahéjakból készített­felfűzött ékszerek mindennaposak voltak eb­ben az időszakban. 11. A JÉGKOR VÉGE, A HOLOCÉN KEZDETE Az őskőkorban ugyanúgy, mint a ma élő ter­mészeti népeknél, fontos szerepe volt a vér, az élet színét jelképező vörös okkernek. Lovas határában éppen a jégkorszak legvégén vájták ki a dolomit repedéseiből ezt az értékes anya­got a jávorszarvas csontjából csiszolt eszkö­zökkel. 17. „Létrás" díszítésű csontszilánk, függő a Jankovich-barlangból (Baját), Késői őskőkor Az éghajlatban néhány évezreddel koráb­ban elkezdődött lassú javulás 12 000 évvel ezelőtt hirtelen felgyorsult. Rohamos változá­sokat eredményezett az élővilágban, aminek hatása alól az emberek sem vonhatták ki ma­gukat. A jégkorszak legvégéről való eszközök (Szekszárd) összekapcsolják a kései őskőkor és a középső kőkor kultúráit. A jégkorszak elmúltával, a geológiai jelen­korban (holocén) a népesség egy része követte az északra húzódó állatokat. Azok, akik itt ma­radtak vagy újonnan érkeztek, a mezolitikum vagy középső kőkor néhány évezredében, Kr. e. 10 ezer és 7 ezer között, még folytatták régi életmódjukat. Alkalmazkodniuk kellett az általános felmelegedés következtében megvál­tozott körülményekhez. Új élelemforrásokat kutattak fel, új állatfajok vadászatát tanulták meg. Az alkalmi vadásztanyák emlékeit, kuny­hók maradványait, az igen apró kőeszközöket az akkori folyók védett kanyarulatában, ho­mokhátakon találjuk. Az ismert lelőhelyek az Alföld északi peremén sűrűsödnek. A legutolsó mezolit vadászok még megér­ték az első, termelő életmódot folytató közös­ségek érkezését.

Next

/
Thumbnails
Contents