Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

8. TEREM - FOLYOSÓ - Az avarkor (567/68-804) (Garam Éva)

100. A keceli vezéri sír kardjának aranyveretei, 7. század 2. harmada 101. Kora avar kori vaskengyelek Bicskéről, 7. század eleje zsa mintájú vassisakot és lemezpáncélt viselő nehézlovasság alkotta. Közelharcra a hosszú, kétélű kardok (100. kép) és a döíőlándzsák voltak alkalmasak. Az avar könnyűlovasság az Európában általuk meghonosított vaskengyel használatával, messzire hordó reflexíjaival, magas kápájú nyergeivel - amelyből felemelkedve előre, oldalt és hátra fordulva is kezelni tudták az íjat -, könnyen mozgó félelmetes ellenfél volt. Az avar hadi felszerelés olyan korszerű volt, hogy 600 körül a bizánci harcosoknak előírták az avaroknál megfigyelt „kopja, nyakvédő gallérú »kazak«, sátor", a lovak számára „szügyvért és két vaskengyel" használatát. A jó minőségű füles, kerek kengyelek (101. kép), karikás zabiák, a nyerget rögzítő hevederszíj csontból faragott asarjai a Kárpát-medencében megtelepedett avarság első generációinak sírjaiból kerülnek elő. A keskeny pengéjű döföl ándzsákkal együtt ezek az avarok magukkal hozott eszközei közé tartoznak. A betelepedés után az avarok néhány évtizedig az ősi temetkezési hagyományt is őrizték: a halott fegyvereit és a lószerszámot a sír mellett külön gödörbe temették. A kiváló