Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)
8. TEREM - FOLYOSÓ - Az avarkor (567/68-804) (Garam Éva)
8. TEREM - FOLYOSÓ Az avar kor 567/568-804 558/59 telén avar követek jelentek meg Konstantinápolyban Justinianus kelet-római császár előtt. ^Megnézésükre összefutott az egész város, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk, szalagokkal megkötve és befonva''' - tudósít Theophanes, a korabeli rendkívüli események krónikása. 804: Krum bolgár kán hadai nagy harcban az avar kagán utolsó seregét is legyőzték. A megmaradt avar előkelők frank területre menekültek, a köznép helyben maradt. A két évszám közötti 250 esztendő és a következő évtizedek meghatározóak a magyar föld kora középkori történetében. Ez az időszak azoknak a népeknek - összefoglaló néven avaroknak - európai története, amelyek a magyar honfoglalást megelőzően a Kárpátmedencében éltek, és birodalmuk bukása után is helyben maradtak. Kik voltak, honnan jöttek, mi célból jelentek meg a császár előtt a követek, hogyan kerültek a Kárpátok övezte területre, és milyen életmódot folytattak az avarok? - egyáltalán mit tudunk erről a népről? - erre a kérdésre ad képes választ a Régészeti kiállítás avar kori része. A magukat avaroknak nevező nép menekültként érkezett Európába. Belső-ázsiai zsuan-zsuanokból és közép-ázsiai heftalitákból tevődtek össze a „szolgáikat" üldöző türkök elől menekülve. Nem állataikat terelgető nomádokként jutottak Európába, hanem előző uralmi területükről kiszorított katonai szervezet tagjaiként. Az avar követek letelepedésre alkalmas területet kértek a császártól. Megtelepedésre figyelembe véve előző területük életmódjuknak megfelelő adottságait - az Al-Duna vidéke vagy a Kárpátoktól övezett, védett, vízben, fűben, termőföldben gazdag térség volt megfelelő. Azok a területek, amelyek folytatásai, egyben utolsó állomásai a mongol pusztáktól a kazah sztyeppéken, a Kaspi-tó és Fekete-tenger előterén át egészen a Kárpát-medencéig húzódó hatalmas országútnak: a sztyeppének, és alkalmasak a nagyállattartó, félnomád életmód folytatására. Justinianus császár szövetségesei közé fogadta az avarokat, de területet nem adott nekik. Időközben a menekülőket üldöző türkök fenyegetése egyre rémisztőbbé vált: „lovaik patáival fogják eltiporni az avarokat, mint a hangyákat" - szólt a fenyegetés. Az új császár, II. Justinus, „kidobja a kutyákat", akik végül az egykori Pannónia területén élő langobardok szövetségeseiként legyőzték a Tisza-vidéken élő gepidákat, és 567-ben beköltöztek a Nagyalföld területére. 568-ban a langobardok már az avarok elől menekülve érkeztek Eszak-Itáliába, az avarok pedig Kárpát-medencei birodalmuk révén új szomszédaik, a Bizánci Császárság ellen fordultak. Bizáncot meglepetésként érte az egy évtizede még „kérő" avarok pálfordulása. Igazából nem ismerték a katonai vezetők szoros hierarchiájára épülő, családi alapon öröklődő erős központi hatalommal bíró avarokat, idegen volt előttük a nem csak kinézetében, nyelvében, zenéjében és írásában más nép, de leginkább annak gondolkodásmódja, szokásvilága. Az antik világ görög, római és germán népei közé napkelet fiai új színt hoztak. Bizáncnak hamarosan meg kellett tapasztalnia: nem békés, megrettent, hanem birodalma városait állandóan támadó, fenyegető szomszédot kapott. Az 567 és 626 között közötti avar történelemre a Bizánc elleni sorozatos támadások, hadjáratok, követjárások, békekötések nyomták rá a bélyegüket. Baján kagán elsősorban Sinniumot, az egykori császárvárost, majd a gepidák fővárosát akarta Bizánctól megszerezni, amely a „nomád hadijog" szerint őt illette. Az avar támadások áttörték a keletrómai dunai határvédelmet, segédnépeik, a keleti szlávok elözönlötték a Balkán félszigetet, ezáltal Délkelé* ^ürónában új néprajzi viszonyok alakultak ki. A Bizánci Birodalom, mivel hadi erejét birodalma keleti határán a perzsák lekötötték, évi aranyadóval tartotta féken az avarok harci kedvét. 573 és 626 között adó és a foglyokért adott váltságdíj címén 4 és fél millió solidus. azaz kb. 20 000 kg arany érkezett az Avar Birodalomba. Számottevőek voltak ezenkívül a
